Isten emberré válásának, tehát a Mindenség, a Kiáradás, a Teremtés megnyilvánulásának Csodájáról a Karácsony szól, a Születés misztériuma, aki valóságosan Isten Fia, szó szerint, az Atya Egy-szülöttje, aki az Én Vagyok, a MindÉn … Húsvét a Fiú halála, tehát a tudatos én, az önálló, önmagát különállóként értelmező Akarat halála, a totális önátadás, követés, végleges összekapcsolódás Titkáról szól, ami az Újjászületés, amikor immár “nem a vérből, sem a test vágyából, sem a férfi akaratából, hanem Istentől” születünk, pontosabban Isten, bennünk, a Vagyok … a frissen megkezdett, Pünkösdig tartó időszak Témája és Titka tehát … ez … a Szentlélek … a régibe való belehalás és annak letétele, tehát a Kereszt és a Sír után a MOST soron következő kihívás, az Újnak magam teljesen megadni … a Hangnak bennem … Aki/Ami Van … itt és most VAN … Bennem … bárhogyan nevezhetem, de a lényege ez … hogy VAN és SZÓL … és az én dolgom pedig merni követni, spontán, AZONNAL, amint az érzet felmerül, megfontolás nélkül, a gondolkodás helyett … Jelen-Lét … imán és meditáción, mint tevékenységen túl … hogy minden pillanat hogyan lesz azzá … MINDEN pillanat … imává, meditációvá … a Folyamat pedig a Kegyelem … az Élet, a Világ, ami magammal szembesít … Személyiségem az elakadásaim, a Sors a leckék összessége, mindaz, amivel szembesülnöm időszerű … és ez fáj, igen, és ez jó, hogy fáj, akkor Jó, ha Fáj … mert csak így hagyhatok fel önmagam jelentőségének túlértékelésével … így hagyok darabokat a sírban, így teszem le, nem akaratlagosan, hanem eloldódik, eloldódnak, hiedelmek, vélekedések … amint a tapasztalásból fakadó fájdalmak, tehát szenvedés révén beleérzek abba, hogy mennyire elképesztően apró a lehatároltságom, ez a Joós István, és mennyire végtelenül Nagyobb, ami bennem, általam Él, Szól, Dolgozik … Isten, Buddha természet, Jézusi Én Vagyok, Szent Lélek … mindEgy … a Zene, bennem … ami Pünkösd témája … hogy az én egyetlen és kizárólagos dolgom követni ezt a zenét, tánccal, vagy muzsikával, vagy karmesterként … mindegy … tehetségem szerint, csakis … de ebben NEM megalkudni.

Fontos ez, nagyon.

… és ezért óriási zsákutca az Anyaistent keresni, követelni, felfedezni – a Szent Lelket, a Hangot Máriával pótolni … szabad, igen, persze, én is tettem, nyilvánvalóan imponált, talán Coelhonál olvastam erről a megközelítésről először, és tetszett … mert ezt értettem, így … hogy Atya, Anya, Fiú … ami azonban csak az én megértésem akkori állapotára volt jellemző … és arra, ahogy a női minőség felfedezésében voltam épp, magamban is és a világban is, hiszen ez nyilván mindig együtt áll … de VAN tovább, és ez fontos … sokakat látok az Istennek megörülni, és én is megörültem 8-9 éve, anyagi csődöm alján, szellemi útkeresésem hajnalán … megtaláltam Istent … és összevontam Buddhával és a Taóval, és úgy éreztem, hogy megvan és ez JÓ … és valóban jó volt, de van tovább, mindig van … és így következett Jézus … nem a személy, a minőség … az Én Vagyok minőség, bennem … és Jézussal a vallás, mert Jézus a vallás küszöbének az őre – de nem a vallásba Bele, mert oda Istennel érkezünk, hanem a vallásból TOVÁBB … Zsilip … az Én Vagyok Zsilip … jól azonosítható állomás az Úton, sokaknál látom … Jézus és a vallás megkerülhetetlen … mindenki szembetalálja magát vele, és egy idő után viszonyulni KELL hozzá … nem a személyhez, a Minőséghez … Gandhi, Sai Baba, Tolle, mind sokat sokat írt, tanított róla … nem véletlen … a feldolgozás eleme a tanítás, egy idő után tovább már csak átadás által léphet az ember, én is ezért csinálom … mert Szól … nem a személy, a Minőség … az Én Vagyok … Szól … bennem … mindÉNkiben … innen a blog címe … Isten a Karácsony, a Van, a Mindenség … Jézus a Húsvét, az Én Vagyok, a Kiáradás, az Úr, a Nap … a Szentlélek, a Hang, a Feladat, Pünkösd, a Jézuson és Valláson túli világ Iránytűje, Sugalmazója, az Időbe vetülő Örökkévalóság, az Itt és Most … Akik nyilván Egy … nem személyek, Minőség … Ami persze, hogy Személy is … az Egy … Minden Aki Van, és Minden Ami Nincs … vetületek … minden összetart, Szeretet, ami bár A Küldetés, de sürgetni lehetetlen, Akarás bénít … csak játékosan szolgálni lehet … Türelem, Alázat, a Szeretet Árasztása … ami mindannyiunk Dolga … végül csak ez … ugyanaz … de abszolút egyedi Helyen, mindenki – tehetségünk szerint meghatározott Funkcióban … Egymáson keresztül.

: )

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!