A Férfi NEM látja a Nőt. A tegnapi bejegyzés folytatásaként, és mert sokan írnak nekem ilyet, hogy a Férfit várja, aki majd érti, elfogadja és LÁTJA őt. Szabad. De soha nem fog eljönni, pontosabban, ha el is jön, akkor bizonyosan nem Ő lesz Az. Mert a Nő van belül, mindig is ő ért jobban, dolga, szerepe, Helye Ez, BELÜL, az oldalborda kép is szépen kifejezi ezt, erősít, Lát, támaszt, Tart, és ez a viszony nem fordulhat meg. Csak mondom. Szabad álmodozni, de nem fog menni. Nincs. Pontosabban, van: de az a Nőcsábász, ritkábban Tanító. Amit onnan tudok, hogy sokszor éltem ezzel, „vissza”, én, hogy értem a nőt … királylány pontosabb kép, mert a királylány Vágya, hogy ŐT végre valaki értse. És én tudok ilyet. Érteni embereket, nőket, jobban érteni, Látni, jobban, mint ők engem, amiből kizárólagosan egyetlen dolog  következhetett csak: szeretői / tanítói viszony. A kettő ugyanaz. Nézpont dolga. A lényeg ilyen esetekben, hogy fordított a felállás. A férfi támaszt lelki síkon, erősít, Lát, ért, Hisz, és a nő ad, gondoskodik fizikai síkon többet, tehát szexuálisan is. Hogy kihasználnak, hogy átágázolnak rajtam, gyakori panasz ilyenkor, én többször megkaptam, azonban

Nőn átgázolni NEM lehet.

Sem kihasználni. Egyáltalán. Átgázolni csak a királylány ábrándjain lehet. És hogy mi van „a könnyű szexet elfogadó, de elköteleződést kerülő, nőkön átgázoló, sőt, folyamatosan gyorshajtó férfiakkal”, ahogy egyikőtök a napokban kérdezte? Szerintem nincs ilyen. Nőkön átgázolni nem lehet. Én ezt Tapasztaltam. Hogy a Nő, aki valóban Az, aki tartott Ott, az eleve átnézett rajtam, észre sem vett, amikor még a gyorshajtó korszakomban voltam. Hanem az csakis az azonnali biztonságot vágyó királylányokkal, és a végre valaki figyel rám rút kiskacsákkal működött. Ami bár nagyon eltérőnek tűnik, mármint a két szerep, de valójában szintén ugyanaz, mert egy érme, az önbizalomhiány oldalai. És a gyorshajtás, tehát a színház, amit én játszottam, az csakis velük ment, mert az ő játszmájukat egészítette jól ki. Amit, igen, bevallom, élveztem. Mert én is önértékelésben voltam elakadva, harminc év elfojtásai után, és ezt kompenzáltam így. Bántott ez egy időben amúgy, lelkiismeretfurdalásom volt, de mára belátom, sőt, megengedem, hogy a Rend része. Ez is.

Az erdei kunyhó. A tánciskola.

És mindig tánciskola, csakis táciskola lehet, ha a Férfi LÁT tisztábban. Más nem. Mert a Szerepek fordítottak akkor. Vagy, ha a Nő kér fel, és ő vezet, akkor ugyanígy. A két szélsőség ez. Boszorkányok és Amazonok, Királyfik és Varázslók játéka. Átmenet. Fáj, igen, mert megtapossuk egymást, kölcsönösen, de így tanulunk, csakis így tanulhatunk, tehát fontos és értékes tapasztalás. Jó ezeket a Szerepeket megengedni. Mert ÁT KELL ezeken is menni. A vágyakat, félelmeket Tapasztalva tudjuk csak feloldani, csakis így meghaladhatók, bizonyosan múlnak, és pontosan addig kell megengedjük is. EZ az Út. És így, ezután jutunk el oda, hogy a NŐ Lát. És EZ alapján választ. Hogy hova Áll be, hogy kit Lát, és Támaszt. Ami tehát NEM a Férfi dolga. Hanem a Férfi dolga, mint a Borda kép ezt is kifejezi, hogy Szeret. Tehát részeként értelmezi, érti, kezeli, becsüli meg a Nőt, gondoskodik róla, totálisan és feltételek nélkül. Ez Van. Tehát téves elvárás, hogy a Férfi értsen és Lásson. Nem hiba, csak egy korszak, amiből VAN tovább. Mert, hogy TE, a Nő kit értesz és Látsz, Téged ki Lelkesít, Te kiért, EZ a Helyes kérdés végül, és ez is marad.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!