Volt már a parancs fontosságáról szó, node, helyesen hogyan kell, helyesen hogyan lehet. Mert nem ráparancsolva. A küldeni fogalom nem egyszerűen csak azt jelenti, hogy ráparancsolok, hogy menjen, hanem azt jelenti, hogy a másikban meglévő időszerűség érzést erősítem fel. Tudja, hogy így van, tudja, hogy mennie kellene, Ő, magától – én csak kimondom. A helyzetet olykor át is beszéljük, hogy az értelmünk az egyéb lehetőségeket bejárja, mert annál világosabb, hogy más lépés nincsen. Olykor átbeszéljük, de gyakrabban nem. Gyakrabban csak kimondjuk, egymásnak, ami időszerű, amit a másik pontosan érez, és a kimondás pillanatában mindketten tudjuk, hogy így kell legyen. No ez a helyes parancs. Tény. A nyilvánvaló megállapítása. Amikor így küldesz, hogy igazából nem, mármint nem az akarata ellenére utasítod a másikat valamire, hanem a félelmét legyőzni segíted, hogy merje az akaratát követni, tehát szembenézni, tehát cselekedni, tehát nőni. Küldeni felelősségvállalás, küldeni szeretet. Küldeni hívás tulajdonképpen, mert egy derűsebb, jobb, boldogabb, időszerűbb állapotba juthatsz el, ha a “parancsot” követed, ahonnnan én most beszélek. Ez a helyes küldés. Minden siker alapja. Hogy hívlak. Az akadályon átkelve juthatsz el hozzám. Ahova szeretnél. A hiteles vezető csakis így, csakis bizalom alapján, tehát csakis elölről beszélhet, elölről szavakkal vagy gyakrabban a tetteivel hív, szól, küldd, hogy a kihívással szembenézve továbblépj, fejlődj, gyógyulj, gazdagodj, növekedj. Magadért és értünk. Mégpedig minden téren. Család, terápia, gyógyítás, szervezet, vállalat, közösség, politika, vallás – a vezetés jövője, hogy előrébb vagy, a vezetés jövője, hogy hívsz, szólsz, támasztasz, a vezetés jövője, hogy ezt magadért is teszed, mert a másikkal közösséget, tehát érte felelősséget vállalsz. A boldogság mindannyiunkat vár. Az Atya mindannyiunkat hív. Végül egy nagy közös Ügy van csak.
*
Abban az időben Jézus ezt mondta Nikodémusnak: Senki sem ment föl a mennybe, csak az, aki a mennyből alászállott: az Emberfia, aki a mennyben van. Ahogy Mózes fölemelte a kígyót a pusztában, úgy fogják fölemelni az Emberfiát is, hogy aki hisz benne, el ne vesszen, hanem örökké éljen. Mert úgy szerette Isten a világot, hogy egyszülött Fiát adta oda, hogy aki benne hisz, el ne vesszen, hanem örök élete legyen. Isten nem azért küldte Fiát a világba, hogy elítélje a világot, hanem hogy általa üdvözüljön a világ.
Jn 3,13-17
Öröm, ha megosztod!
