Szeretett Mind!

Fájó számomra a nemzet politikai táborokra szakadása – különösen, mert egyik oldalnak sincsen szerintem igaza, és ezt a gondolkodó emberek mindkét oldalon tudják.

A fideszesek tudják, hogy Orbánék körül egyesek loptak. A tiszás szavazók is tudják, hogy Magyar Péter nem alkalmas. Mindenki tudja – és mindenki hallgat, mert a saját táborában a kimondás árulás.

Az ország legnagyobb közös titka, hogy egyik oldalnak sincsen igaza.

Amit nem lehet kimondani.

Így aztán mindenki a másik tábor bűneit sorolja, a sajátjáról pedig hallgat.

Miért? Mert bevonódtunk.

A populista politika érzéseket kelt, érzelmeket korbácsol. Félelmet, dühöt, sértettséget, igazságérzetet. A bonyolult világot egyszerűvé teszi: van egy bűnös, és van egy megmentő. Mellé ad egy tábort is, ahol a mieink a jók, a többiek a rosszak. Az akol kényelmes melege megtart, és hátulról is lőnek, ha ki mersz belőle lépni.

Több döbbenetesen hatalmas ipar él abból, hogy egymás ellen fordít minket. Politika, média, social netwörkök érdeke, hogy vak hergeljen világtalant a magyar közéletben, reggeltől estig.

Használva vagyunk.
Használva vagy.

Kihasználnak téged, és elveszik ezzel az életerődet.

Mert felfokozott érzelmi állapotú dühöngésre és háborúskodásra megy el az erőd, amiből az életedet kellene és lehetne építsd. Ami nagyon megfelel nem csak a médiának és a közösségi oldalaknak, de sajnos – ezek szerint – a politikusoknak is.

Hogy csinálják?
Hogyan állíthatod le?

Miért vagy hergelhető?

Mert rejtőzöl.
Azért.

Mert nem mered magad igazán mutatni – hogy saját tapasztalatomat mondjam: amíg mások véleménye határozta meg, hogy magamról mit gondolok, addig manipulálható voltam.

Mert rejtőztem.
Mert nem mertem önmagam lenni.
Mert nem tudtam tökéletlenségemmel szembenézni.

És ezért egy táborra volt szükségem, akik szerint jó vagyok, akik egyetértenek velem, akikkel együtt erős lehetek, mert magamban nem voltam az.

A manipuláció és hergelés ördögi körét önmagunk őszinte vállalásával, hibáinkkal való szembenézéssel, mások véleményéről való leszakadással lehet megtörni.

Aki rejtegeti magát, a hibáit, az gyengének és kiszolgáltatottnak érzi magát, tehát nem lehet egyedül, tehát táborra van szüksége. A tábor pedig befogadja, tartozhat valahová, ahol nem kell egyedül lennie – és ezért kicsi árat kér csak: ne kérd a hibáinkat számon, inkább utáld a közös ellenségünket Te is.

Aminek düh lesz az ára.
DÜH az eredménye.

Mert magunkra vagyunk dühösek, mert tudjuk, hogy megalkudtunk. Ezt öntjük az ellenségre, és ezért olyan könyörtelenül.

Aki nem meri magát vállalni, annak titka van. Akinek titka van, az fél az igazságtól, mert az igazsággal meg lehet őt szégyeníteni. Akit meg lehet szégyeníteni, azt félelemben lehet tartani. Akit félelemben lehet tartani, azt könnyű hergelni.

Szerintem nem a politikánk beteg elsősorban. Hanem a kultúránk.

Mert a politika a kultúra lenyomata. Olyan vezetőink vannak, amilyenek mi vagyunk. Amíg mi magunk sem merünk igazat mondani, addig hiába várunk tisztességesebb közéletet.

Kérhetem a politikusokat, hogy

Ne hergeld a magyart!

Kérem is.
Miközben tudom, hogy felesleges.

Mert ők abból élnek, hogy táborokat kovácsolnak, aminek egyik leghatékonyabb módja, hogy hergelnek. Amihez persze egyszerűsíteniük kell – mert az igazság komplex. És így a hazugság születik meg.

A politikus nem azért hazudik, mert rossz ember, hanem mert muszáj neki. Mert csak így tudja a táborát egyben tartani.

A megoldás tehát nem ez, nem a politikusokat kell utasítgatni.

Nem.

Hanem nem szabad hergelhetőnek lenni.
Magammal kellett kezdjem, és neked is magaddal kell kezdeni:

Ne legyél hergelhető.

Nekem az segített, hogy vállalni kezdtem a tökéletlenségemet.

Amióta kevésbé kell jónak, okosnak, igaznak látszanom, egyre kevesebb a védenivalóm. Könnyebben észreveszem, amikor bevonódnék. És könnyebb kimondani az igazat akkor is, ha az ellenfél mondta, és észrevenni a hamisat akkor is, ha a mieink teszik.

Nekem az segített, hogy vállalni kezdtem a tökéletlenségemet – és nem látok más eszközt, ahogy ezt meghaladhatja az ember.

Húsz éve kísérek embereket az életük fordulóin.

Több mint ezer élettörténetben láttam már, hogy az ember akkor kezd továbblépni, amikor végre abbahagyja a rejtőzést.

Amikor el meri mondani, hogy fél. Hogy hibázott. Hogy nem tudja. Hogy ő sem olyan, amilyennek mutatja magát.

Ezért hívlak valamire, ami elsőre talán furcsán hangzik.

Legyél tökéletlen.

Nem arra hívlak, hogy hibázz többet. Hanem arra, hogy ne hazudd tovább azt, hogy készen vagy, és veled minden rendben. Mert ez nem igaz.

A tökéletlenség nem hiba vagy szégyen – hanem alapigazság, hiszen senki nem jó, csak az Isten.

A tökéletlenség vállalása szerintem a legnagyobb bátorság.

És ha ezt megtesszük, valami fontos történik. Nem kell tovább megjátszanunk magunkat. Megismerhetjük egymást. Új bizalmas kapcsolataink születhetnek. És egyre nehezebb lesz minket egymás ellen hergelni.

Erre építjük a Humania Közösséget.

A tökéletlenek társaságát.

A politikán túli emberek közösségébe hívlak.

Ami nem azt jelenti, hogy apolitikusok lennénk. Nem vagyunk azok. Részt veszünk a választásokon – de tudjuk, hogy két nem tökéletes választás közül az általunk épp kevésbé rossznak érzettet választjuk.

–

Szeretem a találkozóinkban, hogy fideszes, tiszás, mihazánkos és nem szavazó milyen jól megértjük egymást. Minden alkalommal.

Felszabadító, hogy nem kell egyformán gondolkodnunk, hogy nem kell egyetértenünk abban, hogy ki a jó – mert mind azon a közös alapon állunk, hogy mindannyian tökéletlenek vagyunk.

Várunk, ha érdekel.

A társadalom szövete szerintem nem elsősorban intézményekből áll. Hanem bizalmas kapcsolatokból. Mi ezt a szövetet szeretnénk újraszőni azzal, hogy a személyes kihívásaink megoldásában is társai vagyunk egymásnak.

Ismerd meg a Humania Közösséget →

–

Október 22-én pedig személyes találkozó.
18 órakor, Budapesten, a Barabás Villában.

Témánk: Hogyan tovább, Magyarország?

Fideszeseket, tiszásokat, másképp gondolkodókat és azokat is várom, akik egyik táborhoz sem tartoznak.

Őszintén beszélgetni. Megismerni egymást. És elindulni együtt valami felé, aminek talán ma még a nevét sem tudjuk.

A részvétel ingyenes.
Jelentkezni az alábbi oldalon tudsz:

Jelentkezem a találkozóra →

–

A gyermekeink miatt hívlak.
A kérdés szerintem, hogy látnak-e maguk előtt igaz felnőtteket.

Legyél tökéletlen!
Ne legyél hergelhető.

Jó munkát!
LESz! 😇

Hálával,
István

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!