Soká gondoltam, hogy a siker az, amikor elérem, amit kitűzök magamnak. Én. Én kitűzöm, és én elérem. Aztán ez többször sikerült, és nem mindig voltam tőle boldog. Sőt. Sokszor voltam pontosan azzal boldogtalan, amit pedig el akartam érni. Míg másrészt sokszor voltam boldog úgy, hogy egészen mást csináltam, mint amit szerettem volna. Hmm. Soká gondoltam, hogy a siker az, hogy én magamat egy általam meghatározott cél érdekében munkára fogom, és ezzel szemben azt tapasztaltam, hogy a valódi siker ennek épp ellenkezője, amikor engedem, hogy egy cél engem munkára fogjon.
Kapcsolat tehát.
A siker. Kapcsolat. Sőt kapcsoltság. Ellentétben a saját fejem követésével, ami bár olykor eshet egybe helyes céllal, tehát lehetnek sikeres pillanataim, de összességében mégis önkény csak. Izgalmas ez. Hogy valóban elveszik az egy tálentumot is attól, aki elássa, fél, el sem indul, vagy téves irányba tart, vagy tehetségeivel maga körül forog, míg ezzel szemben valóban többet kap, egyre többet, aki sikeres. Mert a kapcsolat által a csatorna szélesedik, tehát egyre több tud helyesen hasznosulni az ember által, aki helyesen kapcsolódik.
Lelkesedés a tünete.
Lelkesedés és derű, innen ismerszik a siker útja, ami jelentősen különbözik az önkény, tehát az én kitűzöm, tehát az én akarok változattól. Utóbbinak a jellemzői: erőlködés és görcsösség – jó azonnal megállni, ha az ember magában ilyet érez. Nem. A siker útja játékos, a siker igája könnyű, és ami gyakran jellemzője még: hogy valószínűtlen, hogy bármit el lehetne így érni. És mégis. Amit érdemes, azt pontosan és csakis így lehet elérni. Munka. Persze, hogy munka, napról napra, pillanatról pillanatra, de mégsem tűnik annak, mert annyira való nekem, annyira könnyeden megy.
–
Jézus Jeruzsálemhez közeledett. Sokan azt hitték, hogy hamarosan megvalósul az Isten országa, ezért a következő példabeszédet mondta nekik: „Egy előkelő ember messze földre indult, hogy ott királyi méltóságot nyerjen, és úgy térjen vissza. Magához hívta tíz szolgáját. Tíz mínát adott nekik, és így szólt: „Kereskedjetek vele, míg vissza nem térek!” Polgártársai azonban gyűlölték őt, ezért követséget küldtek utána, és tiltakoztak: „Nem akarjuk, hogy ez legyen a királyunk!” Az előkelő ember mégis elnyerte a királyi méltóságot, és hazatért. Ekkor hívatta szolgáit, akiknek a pénzt adta, hogy megtudja, ki mennyit szerzett vele. Előlépett az első, és így szólt: „Uram, mínád tíz mínát hozott.” Erre azt mondta neki: „Jól van, derék szolgám! Mivel a kevésben hűséges voltál, tíz város kormányzását bízom rád.” Jött a másik szolga, és így szólt: „Uram, mínád öt mínát hozott. „ Ennek azt mondta: „Te öt város kormányzója leszel.” Jött a harmadik, és így szólt: „Uram, itt a mínád. Kendőbe kötve elrejtettem. Féltem ugyanis tőled, mert szigorú ember vagy: felveszed, amit le nem tettél, és learatod, amit nem is vetettél.” Ezt így büntette meg: „A magad szavával ítéllek el, haszontalan szolga. Tudtad, hogy szigorú ember vagyok: felveszem, amit le nem tettem, és learatom, amit nem vetettem. Miért nem adtad pénzemet a pénzváltóknak, hogy hazaérkezve kamatostul kaptam volna vissza?” Aztán a körülállókhoz fordult: „Vegyétek el tőle a mínát, és adjátok annak, akinek tíz mínája van!” Azok megjegyezték: „Uram, hiszen már van tíz mínája.” De ő így válaszolt: „Mondom nektek: Mindenkinek, akinek van, még adnak, hogy bővelkedjék. Attól azonban, akinek nincs, még azt is elveszik, amije van. Ellenségeimet pedig, akik nem akarták, hogy királyuk legyek, hozzátok ide, és öljétek meg szemem láttára!”” E szavak után Jézus folytatta útját Jeruzsálem felé.
Lk 19,11-28
Öröm, ha megosztod!
