A Nő funkcionálisan NEM egyedi … ugyanis a Nő nem funkcionálisan egyedi, hanem az Erejében … megmagyarázom … a Férfi célszerszám, akinek egyedi Tehetsége, egyedi Funkciója, egyedi Helye, egyedi Rendeltetése van … minden férfinek … amit fel KELL fedezzen, ki KELL bontakoztasson, sőt, le KELL tegyen mások lába elé, egy Közösség, egy Ügy szolgálatában … a Férfi tehát olyan, mint egy egyedi fogyasztó … fúró, TV, fűnyíró, mindegy, abszolút egyedi – VISZONT abban mind közös, hogy áramot fagyaszt … a konnektor pedig a Nő … a Nő tehát NEM egyedi, mint fogyasztó … bármennyire is szeretne az lenni, amint a férfi is gyakran konnektornak tévedi magát … NEM az a dolga … hanem a Nő a Konnektor … tehát a közvetlen kapcsolat az Energiához, ami az Erő, ami a Forrás, ami Isten, ami a Bölcsesseg, ami a Hogyan … EZ a Nő … aki tehát NEM funkcionálisan egyedi, mint a Férfi, hanem áramerősségében … éppen ezért tehát az ÁRAMERŐSSÉG határozza meg, hogy férfi és nő kapcsolódhat-e, EZ a közös pont … amit az egyik TUD adni, és a másik TUD fogadni … és ez elképesztően fontos … hogy
a Férfi fogyasztása kapcsolódik a Nő erejéhez
Minden fogyasztónak neki megfelelő konnektorba kell csatlakoznia … érdekes ez, hogy MIND egyediek vagyunk – de másban … a Férfiak abszolút egyediek abban, ami a Funkció, ami az Új, ami általuk a világba érkezik, amit meg KELL valósítsanak, bármekkora is – a Nők pedig az erő jellegét (mennyiség / finomsági fok) illetően amit adni–csatornázni tudnak … és ezek szépen kiegészítik egymást … csak akkor működik … logikusan … hiszen, ha a Nő túl erős, ha nem hasznosul, akkor máshova is szóródik, a szóródó figyelem viszont intimitást szül, ez esetben máshol is – míg, ha a Nő gyenge … értsd finomabb, hiszen nincsen gyenge … akkor nem bírja el, nem tudja tölteni–működtetni a Férfit, belehal … másrészt, ha a Férfi számára túl finom áramforráshoz kapcsolódik, akkor vagy magát emészti, mert Erő híjján nem tudja megélni, ami benne van, vagy máshonnan próbál zsákmányolni – ha viszont túl erőshöz, akkor összeroppan, képtelen megfelelni, mert a SOKAT nem tudja hasznosítani … férfi oldalról gyakori csapda, hogy ilyen esetekben az „Erőt” vagy a „Fiomságot” piedesztálra emeli, amit nem tud, nem akar elengedni, viszont élni sem tud vele, tehát mellette keres egy hozzá jobban illőt, akivel megcsalja az eszményét, önmagát közben megvetve, de szükségeleti után automatikusan mozdulva, hiszen nem tud úgy élni, hogy magát kevésnek, vagy túl durvának érzi … sok ilyet látok … azt hiszi, hogy „fel kell nőnie” az eszményéhez, holott nem … becsapja magát … NEM arra van szüksége … és a Nő szintúgy, aki Látja, tudja, minimum érzi ezt, és mégis hagyja … mindkettő felelős, mindenki magáért
csak úgy hasznosulhatok, ha megfelelően kapcsolódom
… egészen elképesztően fontos ez … hiszen az ember legfőbb vágya, hogy hasznosuljon … és ezért a legfontosabb felelősség, hogy jól válasszunk … önkritikusan, tehát magam nem túlértélekve és túlvállalva – és őszintén, tehát magamat nem alulértékelve … amiben persze el vagyunk csúszva … ritka, aki tudja és vállalja a maga eréjét, és energia igényét … fel kell nőni hozzá … külön nehezíti a helyzetet, hogy a történet tovább is van … ugyanis RITKA az univerzális aljzat és az univerzális dugó is … tehát ezeknek a fizikai kialakítása IS számít … elméletben ugyan bármely nőhöz kapcsolódhatnék, beármely megfelelő ármaerősségű aljzathoz, de nekem, a dugómnak, a kialakítás is számít … és hiába olyan a kialakítás, ha az ármerősség nem stimmel – ahogy, fordítva is, az áramerősség magában még nem jelenti, hogy tudok kapcsolódni … az univerzális pedig ritka, dugóban és aljzatban is … sőt: nincsen … mert mindennek, ami van, ami itt és most, a fizikai valóban van, annak VAN tehát fizikai formája is … és a formából fakadó igényei … tehát a formából fakadó kapcsolódási kompatibilitása is … izgalmas ez … hmm … hogy így van, hogy jól van így, hogy nem is lehet másképp
… és ráadásul közben finomodunk is …
… az aljzat formája kevésbé változik, viszont az áramerősség/feszültség, tehát erő/intenzitás hányados folyamatosan … a tapasztalás, az áramlás, a közös áramfogyasztás, az Élet nevű játék során és által finomodunk … jó esetben ez együtt áll … egyre finomodik a Férfi igénye – és a Nő ereje is … egyre kifinimoultabb, csiszolódik … gyakori azonban, hogy a két ember nem zárt rendszerként működik – szinte sosem … mely esetben külső hatások is érik az egyiket vagy a másikat, amik szintén alakítanak rajta, egyik vagy másik irányba … és így fordulhat elő, hogy ami pár éve még harmónikus volt, minden szempontból, az ma már nem az – vagy fordítva, ami akkor még nem volt az, az mára már igen … sőt, hogy még továbbvigyem … hosszabítónak, vagy akár elosztónak is ér lenni … de egyik sem funkció … a Nőnek NINCS egyedi funkciója … hobbija lehet, de egyedi funkciója nincs.
Öröm, ha megosztod!
