A zsánerem látszik alább … a NŐ, az ERŐ … aki-ami nem akar, egyáltalán, alig mozog, picit sem hivalkodó, hanem épp beolvad, megadja magát, félreáll, átenged … EZ az Igazi ERŐ – ami egyben csodaszép is, mint NŐ … nem elősorban az adottságai, hanem az állapota, az önfelvállalása, az őszintesége, az odaadása, a nemgondolkodása, a kifinomultsága, tehát az összekapcsoltsága miatt … mutatom, mert eszembejutott, és igen, mert felkészültem a próbákra, és hosszas tévelygés után most kérem szeretettel az erdei jóboszorkányt, hogy igazítson el, merre vár a világszép királykisasszony!? : )
Öröm, ha megosztod!
Édös fiam, járj nyitott szemmel, és a hátamról ezt a sok rőzsét vödd le,sögíts a házamig elvinni. Oszt, ha majd kiérsz az erdőbűl, találsz ott egy tisztást, na ott osztán ne nézz majd böle a vízbe, mert meglátod önmagad, és elvakít a szerelem magad iránt, nu akkor soha-soha nem találod meg a te kis királylyányocskádat. Jól jögyözd meg ezt Édös fiam.