Előfordult már, hogy szexuálisan megérintett 16-17 éves, igen. Gondolom. Anélkül, hogy tudnám, mert magamtól nyilvánvalóan 18 fölé tippelek bárkit, aki így hát rám. Számomra nő kell legyen, látványosan, erősen, sugárzóan egy lány, hogy észrevegyem egyáltalán, szépséget látok egyébként is, de vágy csak ekkor, támad. Ami egyben a válaszom is a napokban többfelől érkező pedofília kérdésre. Hogy nem kor függvénye a Vágy. Hanem érettségé, tehát érettségre vonatkozó igényé. Vannak, akiknek ez nem kell. Úgy tűnik. Mármint az érettség. Akik számára éretlenek az izgatók, mert maga nem tart ott, nyilván, éretlen, elfojtott, blokkolt, megakadt a fejlődésében, korától függetlenül, fél, retteg, eltévedt.
Másrészt a lényeg nem ez.
Ítélhetek, vagy megengedem, hogy más, megmagyarázhatatom, hogy miért, hogy vele mi minden történt, ami miatt ilyen, elzárhatom vagy megérthetem, sőt, együttérzésig is eljuthatok ezen az úton, de a lényeg nem ez. Nem ő. Halogatás, elkenés, hárítás, tagadás, önvédelem, gyávaság vele foglalkozni, mert nem ő a lényeg. Hanem én. Ami velem történt, tehát a molesztálás, a tapasztalás maga. Pontosabban az erre adott válaszom. A kérdés pedig, mint az életben mindig, hogy
áldozat vagyok vagy sem.
Engem srác koromban zsúfolt buszon kezdett fogdosni, dörgölőzött hozzám egy férfi. Megrémültem, néma blokk, pánik. Leszálltam. Követett, de kicseleztem. Hónapokig féltem ezután a hazafelé úton, azon a környéken. Hogy le kellett volna csukják? Talán. Másrészt elementáris tapasztalat volt. Egyrészt, hogy vannak ilyen emberek, akiktől tartani indokolt, másrészt, hogy nem volt, aki megvédjen, hogy vannak helyzetek, amikor csak magamra számíthatok, és harmadrészt hogy a külsőm erősen hat másokra, figyelnem kell erre, mert nem csak előnyös, de nehézséget okozó hatásai is vannak.
A molesztálás lecke.
Napi tapasztalatom, hogy semmi nem történik a világban véletlenül, tehát ez sem, valamint hogy kegyelem, tehát szeretet mindenek alapja, tehát összetett és misztikus módon de ez is értem van. Ne idealizáljak, tudom, súlyos dolog, ne próbáljam elkenni. Nem is akarom. Hanem épp azt mondom, hogy erős személyiségformáló hatás a molesztálás, aminek oka van. Ennek is. Amint annak is, ha megvertek, vagy sokat dicsértek gyermekkoromban, vagy hogy a kedvenc kutyusom meghalt. Elementáris élmények, amik hatalmunkon kívül érnek bennünket, mint a természeti csapások, és merenghetek azon, hogy jó vagy rossz, hogy a felelős ki, de fontosabb, hogy megengedjem, hogy megtörtént, és szembenézzek a hatásaival. A rám gyakorolt, a lelki hatásaival tehát. Hogy igen, a szülőket egy ponton túl ingerelni nem okos, vagy hogy semmi nem él örökké, továbbá, hogy vannak emberek, akiktől óvakodni jobb, azt a bizonyos furán ködös, soha el nem felejthető takintetet, ha meglátom, akkor az az ember nincsen ott, nem ura önmagának, menekülni a legjobb és egyetlen, amit tehetek. Én ezt tanultam. Ezt tanultam, és hálás vagyok érte. Végeredményben. Hálás vagyok, és nem csak magamnál látom ezt, hanem jönnek is emberek hozzám konzultációra, akikkel hasonló történt és mindig megtaláljuk a tanulságot. Ami az érték abban, ami történt. Amihez, igen, szembe kell előbb nézni a ténnyel, hogy megtörtént.
A molesztálás tehát érték.
Tudom, hogy nagyon kemény ez így, kimondva. De akkor is. Ezt látom. Amivel nem felmentem az elkövetőket, hanem csak nem velük, hanem magammal foglalkozom. Ami történt nem visszavonható, nem lehet meg nem történté tenni, tehát az a legjobb, ha szembenézek. Csak így léphetek tovább. Mit tanultam, mi változott bennem az élmény hatására. Mindig ezt keresem. Mindenben. És így találhatom meg, hogy azóta sokkal, de sokkal jobban figyelek a tekintetekre, más emberek belső állapotaira, mely okból sokkal jobban is látom őket, mint korábban, jobban, mint sokan mások, olyannyira, hogy ezzel az életem során élni, sőt, akár visszaélni is tudtam, lásd a nőcsábászról szóló írásom. Nem a molesztálás miatt alakult így, de az is fokozta az érzékenységemet.
Gazdagodtam tehát.
És nem csak velem van ez így. Ugyanezt látom például annak a nőnek az esetében is, akit fiatalkorában megerőszakoltak, aminek nyomán csodálatosan megtanulta a jelenlétének, tehát a külső kisugárzásának a szabályozását, szinte láthatatlan, ha úgy akarja, vagy máskor minden erejével, a társaság középpontjaként van jelen, árad, engedi, mely képessége közvetlenül függ azzal a régmúlt eseménnyel össze, annak nyomán kezdett el erre figyelni, fejlesztette a képességét mesteri szintre. Ma ezzel másoknak segít. Így használja. Speciális tehetsége lett e téren, ami soha nem finomul ennyire ki, ha nem történik akkor vele az. A rossz. A látszólag rossz. De az-e valóban? Megfigyelésem, hogy minden „rossz” lecke végül. Minden. És értem van. Bármilyen kemény is. Sőt. Bizonyosan elbírom, mert csakis olyan történik, amit igen. Ezt látom. Ebben hiszek. Meggyőződésem, mert napi tapasztalatom, erre hívlak tehát Téged is, mert mindig van tovább, és mindig van segítség is, de csakis annak, aki szembe mer nézni. Előbb.
Öröm, ha megosztod!
