Nem szeretem a csodákat. Sőt. Meggyőződésem, hogy Jézus sem szerette… Lenyűgözően ártalmas szerintem a nagyritkán valóságosan elfőrduló csodákról beszélni, ezekre figyelni, mert az ember automatikusan hajlamos ennek hatására maga is csodában reménykedni. Ahelyett, hogy a megoldáson dolgozna. Tapasztalatom, hogy az ember igenis Ura az életének, tehetség és munka, sőt az utóbbi időben egyre inkább így érzem: munka a tehetség mértékétől függetlenül bárhova elvisz. Nos? Te miben remélsz csodát? Hogyan lehetne munkával tenni érte inkább? Bizonyosan van rá mód, bármi is a probléma. Az igazi út a Munka.
*
Tanító útján egyik alkalommal két vak követte Jézust. Egyre ezt kiáltozták: „Könyörülj rajtunk, Dávid fia!” Amint hazaérkezett, bementek hozzá a vakok. Jézus megkérdezte tőlük: „Hiszitek-e, hogy tudok segíteni rajtatok?” „Hisszük, Uram!” – felelték azok. Akkor megérintette szemüket, és így szólt: „Legyen a hitetek szerint!” Erre megnyílt a szemük. Jézus pedig rájuk parancsolt: „Vigyázzatok, ezt senki meg ne tudja!” Ám azok elmenvén, elhíresztelték a dolgot az egész vidéken.
Mt 9,27-31
Öröm, ha megosztod!
