Ehhez pedig fontos szerintem, hogy MINDENKI MÁS IS BOLOND.

… talán a legfontosabb megértésem. Ez. Hogy senki nem tökéletes, bármennyire is annak tűnik, annak akar tűnni esetleg. .. Amint EZT értem, amint értem, hogy senki más SEM tökéletes, már nem kell nekem sem azzá lenni, és amint nem kell az legyek, már vállalahatom magamat, és amint vállalom magamat, az már másnak is lehetővé teszi, hogy ő magát vállalja. … így nyitják meg egymást a szívek!

A nyitott szív mágiája, hogy megnyitja a másikat is.

… ami azért különösen csodás, mert onnantól, hogy őszintén vállalom magam, és már nem akarok minden téren tökéletesnek tűnni, onnantól a tehetségeim maradnak, hiszen ez látszik belőlem legjobban, ha nem erőltetek mellé minden mást is, így abban csillogok, másoknak is azzá leszek, annak látnak … és ahogy az emberekből a csodáik látszanak a legjobban, így már nyilvánvaló, hogy abszolút nem vagyunk egyformák, sőt, nagyon is különbözünk, és akkor már kapcsolódhatunk a különbözőségienk mentén, ahelyett, hogy az egyenlőségünket, és „értékünket” erőltetnénk, hogy mindenki elfogadja.

A kapcsolódás feltétele, hogy az elhatárolódás.

… és amint ez megvan, amint tudom és mutatom és gyakorlom a csodámat, már nincs önértékelési válságom, hanem épp nagyon szívesen állok a magam helyén, és ha én a helyemen vagyok, többé nem érdekes, egyszerűen NEM foglalkoztat, hogy ki van „alattam” vagy „fölöttem” hiszen tudom, hogy nincs alattam sem fölöttem, még ha a másik a fa vastagabb, vagy végonyabb ága is, mint ami funkcionálisan épp én vagyok … Mind csak a helyünkön állunk … Tehát MIND örömmel kapcsolódunk, tehát MIND szolgálunk és MIND vezetünk is, ki-ki a maga helyén … tehát SENKI nem akar többé önálló lenni … Tehát MIND együttműködünk. Tehát MIND alárendeljük magunkat. Tehát valóban EGYségbe jutunk el.

EZ zajlik most – ÍGY változik épp az emberiség.

A szivárvány egyedi és csodás színek. Vagyunk. Darabok. Részek. Mindenki. Egy. … és alig valamit érünk a többi nélkül, hiszen tapasztalni = kapcsolódni vagyunk itt.

Kiegészülni. Gazdagodni. Visszatérni.

… aminek felétele az egyén … Egy-Én … hogy nyissuk egymás szívét, aminek feltétle, hogy nyissuk a MAGUNK szívét, aminek feltétele, hogy a helyünkön legyünk, aminek feltétele, hogy gyakoroljuk a tehetségünket, aminek feltétele, hogy vállaljuk magunkat, aminek feltétele, hogy ne akarjunk többnek látszani, mint akik vagyunk, aminek feltétele, hogy elengedjük a megfelelni akarást – ami egy pillanat alatt eltűnik az emberből, amint megérti, hogy mindenki más is bolond.