Az ellenségem a legnagyobb tanítóm, ahol a Lecke addig tart, amíg az ellenségeskedés fennáll. Addig nem tanultam meg. És mivel nem tanultam meg, így tapasztalok, helyzetet helyzet után, ami az ellenségeskedés, míg végül megbékélek vele, és továbblépek. Vagy megöljük egymást. Mindegy. Szép ez nagyon, hogy ellenségek voltak, vannak, egy darabig még lesznek is, és pontosan ott tartok, aki az ellenségem. Korszakok. Leckék. Évfolyamok. Az ovisra már nem is emlékszem. Kisiskolásra halványan, gimisre erősen, későbbiek kimondottan élesen élnek bennem, ahogy az emelékek is. Összecsapások, igen. Adtam és kaptam, becsülettel és becstelenül, utóbbinak mindig megvolt az ára, és sokat csiszolódtam így, magam a másikhoz mérve. Hálás vagyok tehát. Immár, időben visszafelé tekintve, mert napnál is világosabb, hogy szükségünk volt egymásra, hogy nélkülük nem lennék, aki ma vagyok. Hmm. Nemezis. Pontosabb szó. Elválaszthatatlan másik felem, mert kiegyensúlyozó hatás, akire mindaddig van szükség, míg magam egyensúlyt találok.
Az ellenség IS én vagyok tehát.
Párhuzamos élet, akivel – a fő jellegzetesség ez – egymáshoz mérjük, befolyásoljuk, inspiráljuk és korlátozzuk, tehát kiegyensúlyozzuk egymást. Ellen-s-ég. Gyakran rejtőzik barát álcája mögé. Fontos. Van. Mindig van, és mindig csak Egy van, Pár-Harc, szó szerint és konkrétan. Csata. Lehetőség.
Nézz Igazán rá, és meglátod magad.
Izgalmas ez. Ahogy az is, hogy mennyi ál ellenség is van, téves, helytelenül választott harcok, mikor távolról küzdök valaki ellen, aki erről tudomást sem szerez. Önbecsapás, ha a viszony nem viszonos. Gyakori ez. Megvívhatatlan párharc a legjobb menekülés, hiszen rá sor soha nem kerül. Vétek. Mulasztás. Az ellenség Fontos, légy ebben Igaz, KIT akarsz legyőzni, Kihez méred magad. Nos? Győzöl vagy behódolsz végül, találkozunk, ütközünk, és az erőviszonyok tisztázása után akár legerősebb vezető, legmegbízhatóbb vazallus, vagy legjobb barát is lehet. A Harc után. Csakis utána. Csoda. Az ellenség így ajándék, de csakis, akivel megütközni tudok. Hmm. Nemezis. A megtorlás istennő jelszava: mindenkinek érdeme szerint, aki többet vesz arra lesújt. Ellenség képében. No hát ezért a szeressétek ellenségeiteket! Ami szintén nem döntés, csak ide érkezünk végül meg, aki a Rendben áll, tehát sem kevésségben sem túlzásban nincsen, az innen ismerszik. Hogy szeret. Az őt kihívni, letaszítani próbálókat, a rosszakaróit is. Mert érti őket. Mert járt ott. Tehát együttérez.
–
A hegyi beszédben Jézus így szólt tanítványaihoz: „Hallottátok a parancsot: Szeresd felebarátodat és gyűlöld ellenségedet! Én pedig ezt mondom nektek: Szeressétek ellenségeiteket! Tegyetek jót azokkal, akik gyűlölnek titeket! Imádkozzatok azokért, akik üldöznek és gyaláznak titeket, hogy gyermekei legyetek mennyei Atyátoknak, aki fölkelti napját jókra és gonoszakra, és esőt ad mind az igazaknak, mind a bűnösöknek. Ha ugyanis csak azokat szeretitek, akik titeket szeretnek, ugyan mi lesz a jutalmatok? Nem teszik meg ezt a vámosok is? És ha csak a testvéreiteknek köszöntök, mi az, amivel többet tesztek? Nem teszik meg ezt a pogányok is? Ti legyetek olyan tökéletesek, mint amilyen tökéletes a ti mennyei Atyátok!”
Mt 5,43-48
Öröm, ha megosztod!
