Vágyja, minden ember Vágyja a közösséget, de alázata hozzá keveseknek van. Mert ÚGY akarom. Ahogy ÉN elgondoltam… Az emberek többsége a nagy szent szabadság jegyében, tehát csodálatossága elismerése, és véleménye, értsd: önkénye tiszteletben tartása mellett vágyna kapcsolódni, beleszólás alapon, azonban a közösség, a valódi közösség ennek pontosan az ellentéte, mert önmagam feladása. Szó szerint és totálisan. Közösség – tehát férfi-nő vagy munka vagy nagyobb – csak akkor, csak ott van, ha és ahol az akaratomat alárendelem, ha és ahol megadom magam. Amikor tehát NEM az én szabályaim és vágyaim szerint történnek a dolgok, hanem éppen nem. Olyannyira, hogy pontosan ez a lényeg. A közösség Lényege. Kemény. Nagyon. Hogy

ahol az én szabályaim szerint mennek a dolgok, az nem közösség. Nekem nem.

Paradoxon. Látszólag énértem, szerintem van a közösség, ezt vágyjuk, ezt értjük közösség alatt, hogy olyan, amilyennek elképzeltem, Én, de nem. Hanem fordítva. Én vagyok a közösségért, és nem a közösség értem, a Lényeg tehát azt elfogadni, annak magam megadni, ami Van, amilyen az, akihez csatlakozni akarok, ami Vonz. Ez az igazi közösség. No és ez pontosan nem olyan, amilyennek Én elképzeltem. Fogalmilag nem. Érthetek vele egyet, vagy sem, de bizonyosan nem mindenben Olyan, mert nem belőlem fakad. Hanem a választásomból. Tehát abból akit, akiket választok. Párkapcsolat esetén, a Nő számára ez a Férfi, nagyobb közösség esetén, a Férfi számára a Vezető. Sosem tökéletes, sosem úgy eszményi, amilyennek elképzeltem. Nincs kész, de tart valahol. Választom vagy sem. Kivéve, ha én vezetek. Ha azonban én vezetek, akkor csatlakozni nem tudok, akkor tehát nem közösség. Nekem nem. Holott a vágy ez volt, innen indultunk, hogy mindannyian vágyunk csatlakozni, tartozni, közösséget. Fogós. Sőt. Hoppá. Ugyanebből, tehát az is következik, hogy

a Nő közösségben a Férfival van, azonban a Férfi közösségben nem a Nővel.

Hanem a nagyobb közösséggel, a más Férfiakkal, akikkel az Ügyet funkciójuk szerint együtt szolgálják. Hogy akkor miben van a Férfi a Nővel? Egységben. Bennem van a Nő, amint az Ügyben pedig a Férfi. Mégpedig legkevésbé sem racionális, hanem abszolút megadás alapon. Totális igazodás. Férfi a Közösséghez, nő a Férfihez. Ezért csapda a múzsa, és ezért nem megy azzal, akit akarok. Mert csakis követés alapon lehet Tánc, tehát Közösség. Követés az út, amit belátni bár lehet, de ide valóban megérkezni csakis tapasztalva tudunk. Történik. Szenvedés az ára. Míg aztán nem marad más lehetőség. Mert az ember az önközpontúság, tehát magány mélységeibe hétről hétre és évről évre süllyedve végül bizonyosan eljut addig a pontig, ahol megadja magát valamilyen jószándékú, de még nyilvánvalóan tökéletlen külső rendnek, azt magára is elismerve, ami Nőnek a konkrét Férfit jelenti, Férfinak pedig Ügyet és egy Vezetőt. Csodás Utat!

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!