Hogy a férfi vágya a nő odaadásával nem összeegyeztethető, érdekes felfedezés ez. Mert, akit vágyom, tehát, akit Akarok, az iránt türelmes vagyok, tehát nem követelem az összhangnak azt a szintjét meg, ami egyébként a működésemhez, tehát a Munkához, tehát a Tánchoz nélkülözhetetlen lenne, mert félek, hogy elveszítem, tehát megalkuszom. Nagyon érdekes ez. Hogy csak azzal tudok harmónikusan, tehát valóban eredményesen táncolni, akit nem Akarok, míg akiket igen, velük nem, mert ott a munkához, tehát a dolgomhoz, tehát a hasznosulásomhoz amúgy szükséges erő egy részét fordítom arra, hogy felé megértő, vele türelmes legyek, tehát pár-kapcsolat, és nem egység jelleggel vagyok jelen, ami hosszabb távon működésképtelen. Kemény. Mert akkor a korábban hangoztatott szép és okosból a szép kiesik, mármint szép kell persze legyen, de nem annyira, hogy mindenáron Akarjam, hanem viszont okos, elég okos ahhoz, hogy Értsen, sőt, nem is csak engem, de Lássa a Dolgom, hogy ennek értelmében követni, segíteni, emelni, támasztani is tudjon. Hmm. Ami gyakorlatilag azt jelenti, hogy
a Férfi bár nyit és érkezik, de abszolút a Nő választ.
Sőt. Hogy nyitnom csakis olyan felé érdemes, akit bár az egész világ láthat szépnek, akár világszépnek, de én nem Akarom, mégsem, hanem számomra az odaadásától, és csakis az odaadásától, és egyedül az odaadásától lehet lenyűgöző, mert ha ezzel szemben szépség, vágy és Akarás oldalon érkezem, akkor szükségszerűen engedek, és megalkuszom, és ezzel magam lehetetlenítem el a működésünket, ami csakis odaadás alapon életképes. Kifelé, a nagyobbnak kell magunkat megadjuk. Nő a Férfivel való egységnek, ami pedig a Férfi Dolga, tehát a közös Ügy által áll Közösségben benne. Amiből másrészt az is következik, hogy
a Nő olyat KELL tehát válasszon, aki NEM isteníti.
Kedves a imádat, de nem lehet Férfi-Nő együttesség alapja. Csak párkapcsolaté. Ami a továbblépéshez már kevés. A Nő számára a megfelelő partner tehát, aki megbecsül, nagyon, de nem Akar. Férfi. Azt becsüli aki vagy, hogy és ahogy beleállsz, amivel segítesz, saját maga, tehát az Ügy részének fogad és ismer el, magától értetődő módon, esetenként gyönyörködik, de nem istenít és rajong, mert amiért rajongunk, az csakis kívül lehet. Érdekes ez. Hogy tehát okkal választják a nők azt, aki jelen van, de látványosan nem érdeklődik. Így helyes. Őt nyűgözd le, aki nem Akar Téged, ha látod, őt és a Dolgát, ha Látod, ha mered választani, és az fog is működni.
A Férfi kell tehát lenyűgözze a Nőt, és nem a nő a férfit.
Ő kell Akarjon, a Nő, engem és a Dolgom, KELL, hogy Lelkesítsem, hogy tehát igazodjon és segítsen, mert belém állni csakis így tud, csakis ebből lehet ereje, a Tánc vezetés és követés harmóniája, ami csakis így valósulhat meg, csakis ekkor hagyja, ha és amíg Lelkesítem. Fordítva nem megy. Fontos ez nagyon. Hogy tehát Nőként csakis azzal érdemes időt tölteni, aki Lenyűgöz, vele viszont igen. HA hagyja. AMÍG hagyja. Érte a folyóhoz, a pásztorok köze, kunyhó mellé is lejárni akár, neki magad, a csodáidat megmutatni, neki, aki NEM Akar. És nem baj, hogy még nem vesz észre. Csak nem mutatja. Figyel, óvatos. Majd fog. Amint meg mered mutatni, amit adni tudsz, amint ő el meri fogadni. Mert a Férfi döntése ez. A Lényeg. Hogy kitől Fogad, hogy kit enged be, a Férfi ezzel választ, amint a Nőé pedig, hogy kinek Ad. Azzal legyél, aki Lelkesít, míg másrészt a Férfi pedig épp kerülje azt, aki heves érzelmeket vált belőle ki, akit nagyon Akar, aki elgyengíti, mert a múzsa csapda, harcol és elvon, erősítés helyett, nem fog működni. Azt követjük, aki Lelkesít, a rend alapja ez, Gyermek a Nőt, Nő a Férit, Férfi a Vezetőt, Vezető a Bölcset, Bölcs az Istent, így vagyunk mind kapcsolódásban, így vagyunk mind részek, csakis így lehetünk a helyünkön, tehát Boldogok, ha mindenki kifelé Lelkes, tehát Figyel, tehát Akar, tehát Követ, tehát Alkot, tehát Szolgál – és befelé Szeret.
p.s.
Azonnal érkezett a kérdés, hogy de akkor csábul majd a férfi, amerre épp Vágyat érez, hogy ez hogyan megelőzhető. A válaszom a saját élményem. Mégpedig, hogy ahogy növekszem abban, aki Vagyok, Férfiként, úgy egyre tágul az a kör, akiket NEM akarok. Érdekes ez, hogy szemrebbenés nélkül tudok nők mellett elmenni, akiket nemrég még azonnal vágytam érinteni, amit akár úgy is megfogalmazhatok, hogy a férfi ott tart, akiket tud NEM választani. Velük lehetek. Ami a világszép királykisasszony kulcsa is. Mindenkinek más a világszép, saját eseményhoriziontja szerint, amit a férfi pontosan érez. Hogy mire, hogy kire aspirálhat. És amikor már tudom nem Akarni, aki hozzám illik, akkor érkezhet meg, és ő az, aki életem végéig tökéletesen leköt, anélkül, hogy valaha, hogy bárhova csábulnék mellőle.
Öröm, ha megosztod!
