Az igazság érintése elég. A gyógyuláshoz. Ezen múlik. Hogy miért oly nehéz mégis? Mert nagy a tömeg. A fejemben. Vélekedések, gondolatok, félelmek, pózok, megszokások. ÓRIÁSI a tömeg, és az Igazság köztük csak egy hang, alig kivehető, távolról látszólag mint a többi. Hogy hogyan megkülönböztethető mégis? Egyrészt Vonz. A legerősebben Vonz, másrészt nehéz Követni. Nagyon. Mert lemondást követel meg. Továbblépést. Áldozatot. Hogy hagyjam ott, amiben és ahogy ma vagyok, hogy Felé, és ne mások felé menjek, Lépjek, tovább, tehát hogy engedjem el az egyéb megoldási kísérleteimet. Aki több nyársat tart nem Lép egyik felé sem, tehát nem érint, tehát nem gyógyul. Közeledni kell. Nehéz. Nehéz meglátni, nehéz választani, nehéz hozzáférni is. Mert amint bent úgy kint, tehát a fejemmel összhangban a világban is nagy a tömeg, az Igazság körül sokan tolonganak, de gyógyítani csakis a Benne Állók tudnak. Azzal arányban. Hamis próféták tehát nem. Legfeljebb más betegség árán, az egyikből ki, a másikba be. Ők ugyanis leigáznak, ami ismertetőjegyük is. Akarják, hogy kövesd őket, ami változást ugyan hoz, de újabb akadásokat is. Tanítványok pedig még nem. Az erejük kisebb. Részleges. Hmm. Az Igazság onnan ismerszik, hogy kevés elég belőle, mert azonnali nézőpontváltást okoz. Amiből viselkedés megváltozása következik, ami a gyógyulás alapja. Nagyon fontos ez. Bármiben vagyok. A részvétel módjának változása az egyedüli, ami valódi gyógyulást hozhat. Menj arra, ahol ennek lehetőségét legerősebben érzed, aki Vonz, bármilyen frissen érkezett vagy poros is esetleg.
–
Abban az időben, amikor Jézus a bárkával ismét átkelt a Genezáreti-tó túlsó partjára, a parton nagy tömeg sereglett köréje. Ekkor odajött egy Jairus nevű férfi, a zsinagóga elöljárója, s mihelyt meglátta őt, a lába elé borult, és nagyon kérte: „Halálán van a lányom. Jöjj, tedd rá a kezedet, hogy meggyógyuljon és éljen!” Erre ő elment vele. Nagy tömeg kísérte, és tolongott körülötte. Volt ott egy asszony, aki már tizenkét éve vérfolyásban szenvedett. Sok orvos sokféle kellemetlen kezelésnek vetette alá: Mindenét rájuk költötte, de hasztalan, egyre rosszabbul lett. Hallott Jézusról, ezért átfurakodott a tömegen, és hátulról megérintette a ruháját, így gondolkodott magában: „Ha csak a ruháját érintem is, meggyógyulok.” És azonmód megszűnt a vérfolyása. Érezte testében, hogy meggyógyult bajából. Jézus nyomban észrevette, hogy erő ment ki belőle. Megfordult a tömegben, és megkérdezte: „Ki érintette meg a ruhámat?” Tanítványai ezt válaszolták: „Látod, hogy szorongat a tömeg, mégis azt kérdezed: Ki érintett meg?” De ő mégis körülnézett, hogy lássa, ki volt az. Az asszony félve, remegve előlépett – mert hisz tudta, hogy mi történt vele –, odaborult eléje, és őszintén bevallotta neki az igazságot. Ő így szólt hozzá: „Leányom, hited meggyógyított téged. Menj békével, és bajodtól megszabadulva légy egészséges!” Még beszélt, amikor jöttek a zsinagóga elöljárójának házából és közölték: „Meghalt a lányod. Miért fárasztanád a Mestert?” A hír hallatára Jézus így bátorította a zsinagóga elöljáróját: „Ne félj, csak higgy!” Péteren, Jakabon és Jánoson, Jakab testvérén kívül senkinek sem engedte meg, hogy vele menjen. Amikor odaértek az elöljáró házához, nagy riadalmat, sok siratót és jajgatót látott. Bement és így szólt hozzájuk: „Mit lármáztok itt, miért sírtok? A gyermek nem halt meg, csak alszik.” Azok kinevették. Ő azonban mindenkit kiparancsolt, maga mellé vette a gyermek apját, anyját, s kísérőivel együtt bement (a helyiségbe), ahol a gyermek volt. Megfogta a kislány kezét, és azt mondta neki: „Talita kúm”, ami annyit jelent: „Kislány, mondom neked, kelj föl!” A kislány azonnal fölkelt, és járni kezdett. Tizenkét éves volt. Azok pedig magukon kívül voltak a csodálkozástól. De ő szigorúan meghagyta, hogy ezt a dolgot senki meg ne tudja. Azután szólt nekik, hogy adjanak enni a kislánynak.
Mk 5,21-43
Öröm, ha megosztod!
