… ellenkezőleg … nekem az működik, ha merem nem szeretni magam … belenézni ebbe … mert akkor mélyebbre zuhanok, és a legalsó ponton belehalok picit, azaz racionális agyam és ítéleteim a szenvedés kiüti, összeomlok, átbillenek a feladásba, a semmibe, amikor nem foglalkozom vele, nincs több energiám rá, már NEM akarom megoldani … és EKKOR hirtelen helyreáll a Rend … mindig … egyszerre minden újra működik, csodák érkeznek, repülök … míg egy nap újra rajta nem kapom magam, hogy már megint „béna” vagyok … újabb önbüntető spirál … zuhanás … újabb mélypont … a semmin át … majd megint fel, feljebb … ezt játszom … a “próbálom magam szeretni” pedig számomra épp önbecsapás … csapda.

Mert a “próbálom magam szeretni” állapot alapja, hogy NEM szeretem magam.

… ezért próbálom … háború ez … önmagam nemszeretését próbálom legyőzni, de ezzel épp erősítem magamban a tudatot, hogy nem szeretem magam … háború, amit nem lehet megnyerni … mert ami ellen az ember küzd, annak épp erőt ad, hiszen tudatomban, figyelmemben tartom … a racionális tudat őrülete ez, amit én soká tudatosságnak hittem, és büszke voltam rá, hogy lám, már itt tartok, hogy tudatában vagyok, hogy nem szeretem épp magam … és nem vettem észre, hogy ez nem tudatosság, hanem épp nem az … mert a tudatosság az, mikor nem tudok magamról … Jelen Lét … gondolat nélküli, ítélet nélküli, spontán … szeretet … a szeretet NEM tud magáról … Egy-s-Ég … a szeretetben SEMMI előre megfontolt nincs … totálisan spontán, totálisan jelen van … a tudatosság NEM a tudás … hanem épp a nemtudás … Bizalom, Bátorság, Hűség … csakúgy … aminek a ráció, a tudni akarás, a gondolkodás, az erőlködés a legnagyobb akadálya.

Az önkép és a valóság közti szakadék a kihívás – Megkülönböztetés a Kulcs.

Fontos az eltérés, hogy az önkép előrébb van … JÓ így … mert EZ mozgat, Vonz, elérni, fejlődni, kiteljesedni, Lépni Felé … nem is lehet másképp … másrészt veszélye az összetévesztés … gyakran beleestem, mostanában is … hogy bénának éltem meg az eredményt, a munkám eredményét, tehát, igen, magamat … mert NAGY a szakadék a Vízió és a Valóság között … az értelmezés pedig csakis nézőpont dolga … és mivel én gyakran összetévesztettem az Irányt a Mosttal, így gyakran vacaknak, sőt kiábrándítónak ítélem meg a valóságot ahhoz képest, ahol a fejemben tartok, így gyakran voltam elégedetlen a munkámmal, gyakran ítéltem magam bénának … így persze sokasodó bénaság történt velem … a Szívesség Közösség bukdácsol, nem önfenntartó, fejlesztést fizetni, fizetéseket adni nincs miből, lakásom nincs, szülői szeretet ad tetőt, serpa hol megy, hol nem, elviccelt díjak, erőszakos önjelöltek, okoskodás … bénaság áradat … közben persze pénz is kifogy, barátok hívnak meg, családom ad … nagyon béna … az egész … MERT ÉN bénának élem meg magam … saját felelősség.

… a gyümölcs mutatja a fát … mindig … MAGAM akadályozom magam, ha az életem nem tetszik.

… vágyaim és félelmeim eredője a valóságom … CSAK az érkezik, CSAK az valósul meg … vicces, hogy néha napokra megfeledkezem az egészről, az akarásról, a türelmetlenségről, és akkor csodás dolgok történnek … emberek, levelek, elismerés, társak, ajándékok, pénz, előadói felkérések … de mind mind CSAK akkor, mikor épp megfeledkezem a bénaságról … mert mondjuk hétvége van … vagy mert összeomlom, és alul kibukom, és csillagok háborúját nézek fényes nappal … amikor már nincs lelkiismeretfurdalás sem emiatt, amikor valóban megengedem magamnak … amikor tehát csak Vagyok … tehát Jól Vagyok … mert a jón és a rosszon, az ítélkezésen túl … csak Vagyok … akkor .. pittyeg a levél vagy jön a hívás … CSAK AKKOR.

Forrás, de akadály is a Nagy Vízió, a Nagy Erő.

Forrás, mert erővel és kitartóan tudom vágyni, amit Időszerűnek érzek … és Vonzani és Tenni érte, soká … de másrészt akadály, mert amikor a jelent a jövővel, magam, az itt és mostot a Következő Lépéssel összetévesztem, akkor nagy erővel tudok ítélkezni, büntetni, és soká tudok küzdeni a “bénaság” ellen, amivel persze folyamatosan erősítem azt … ilyenkor gyakran találok oldalágat is, amiben csilloghatok … időhúzás … miközben egyre rosszabbul megy minden, tehát egyre erősebben küzdöm … soká bírom … : ) … ezért van, hogy NAGYON szét kell essek, hogy feladjam … mint most a napokban is … és ilyenkor mindig szintugrás jön … paradigmaváltás … miután feladom … például most is hamarosan … szintugrás és SEGÍTSÉG … miután feladom … csak akkor … HA előbb mindent megteszek, és belehalok, és feladom, és bejelentem ezt, és az egészet elengedem … akkor … CSAK akkor.

Nem mondom tehát, hogy szeresd magad.

… akarattal nem megy, nem lehet, nem az … nekem csapda volt … soká vergődtem a próbálkozásban, miközben az őszinteséget, a helyzettel szembesülést halogattam … de másrészt mesélem, hogy lehet viszont akarattal belenézni önmagam nemszeretésébe, és merni őszintén vállalni ezt, amit találok, akár utálni magam akarattal, amiből egy ponton biztos átesem, és belehalok, és akkor máris emelkedem … és lehet továbbá figyelni egymásra, bátorítani egymást, őszinte tükröt mutatni, értékeket és hisztit is azonosítani, NEM asszisztálni az önbecsapáshoz, hanem Igazságot feltartani, adni, szeretni … annál is inkább, mert magam gazdagszom leginkább, ha másoknak adok … mert én egy-ügyű vagyok … figyelni igazán csak egy helyre tudok … és ha magam, a figyelmem valóban a másiknak adom, akkor többé nem tudok önmagammal, a gondolataimmal foglalkozni … így bizonyosan helyrebillenek … sőt, a legjobb válaszokat is épp így kapom.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!