Hogy “bízz a másikban, de az életedet ne bízd rá” közkeletű és abszolút téves vélekedés. A Bizalom fogalmilag jelenti, hogy az életemet IS rábízom. Mindent. Ha Bízom, akkor MINDENT bízok a másik emberre rá, legyen az párkapcsolat, tánc, közélet, cégvezetés vagy sziklamászás. Ugyanis totális bizalom esetén tudunk csak valóban együtt mozogni, nőni, élni. Csakis akkor tudok a magam dolgával, és CSAK a magam dolgával foglalkozni, tehát abban jó, legjobb lenni, ha semmi más miatt nem aggódom, mint a magam dolga, aminek feltétele, hogy minden olyan téren, ami viszont nem dolgom épp, ott Bízom. Más emberekben. Totálisan. Akik tehát az életem urai azokon a területeken, legkisebb döntéseikkel is katasztrófákat vagy csodákat okozhatnak. EZ a Bizalom. És egyben az egyik legakuttabb probléma is ma a világban, a hiánya. Hogy beleszólunk, ellenőrzést akarunk, NEM bízunk. Aminek az eredménye, hogy egy csomó energiát használunk el mások ellenőrzésére, olyan területeken, amikben egyébként nem vagyunk igazán jók, általában információnk sincs elég hozzá, miközben a magunk dolgára, amiben pedig legjobbak vagyunk, kevesebb jut, és ha így-úgy talán sikerül is mindkét, tehát a külső és belső fronton is helytállni, akkor totálisan hullák vagyunk a nap végére, és Szeretni nincs erőnk. Nem megy ez így tovább. Bízni kell, nincsen más megoldás. Ha ugyanis bízom, akkor nem kell a hátam miatt aggódjak. Sem, hogy jó lesz-e a mozdulat, vagy leesünk-e a szikláról, vagy mi lesz a cég, a közösség, az Ország sorsa. Bizalom A Válasz. Sőt. Valójában emberi kapcsolat sincsen Bizalom, az életemet valóságosan rábízó Bizalom nélkül. Minden más csak magány. Életet odabízó Bizalom a Válasz, és persze éppen ezért A Kérdés, A Döntés is.

Hogy kiben Bízom.

És igen, persze, hallom a kifogást, hogy nincs kiben. De ez önbecsapás. VAN. Mindig Van. Mert épp, hogy Bárkiben bízhatok, és bárki növekedni fog a bizalmam által. Az emberek nem akkor lesznek egyre jobbak abban, amit csinálnak, ha a hátuk mögött állok és ellenőrzöm őket. Ellenkezőleg. Ha a Bizalmamat érzik, sőt, hogy konkrétan az Életemet bíztam rájuk, akkor. Csakis a bizalmatlanság számára tűnik úgy, hogy nincs kiben bízni, mert senki nem elég jó, ahhoz senki, hogy én magamat, az életemet rábízzam, de tessék észrevenni, hogy ez arrogancia, önközpontúság tévedés, mely szerint a legjobb mindenben én vagyok. Továbbá azt is, hogy önbeteljesítő, és így nem is lesz, akiben bízhatnék. Hanem csakis fordítva. Lesz. Ha elkezdem az életemet rábízni másokra, csakis attól változik meg a Világ. Nem feltétlen egyben. Ér fokozatosan. Kezdve esetleg a vacsorámmal. Látja, tudja, hogy Rajta múlik, hogy nem eszem, ha nincs vacsora, hogy Benne Bízom, hogy lesz. Vagy a cég jövőjével. Hogy Benne Bízom, hogy a stratégia helyes, a pillanatnyi megélhetésem, és az enyéim megélhetése Rajta múlik. Vagy a tánccal. Igenis engedem, hogy döntsön. Ami nyilván nem azt jelenti, hogy bárkire bármit, hanem tehetség és lelkesedés szerint, mindenkire azon a téren, ahol érzem, hogy ő abban Jó. Ott viszont Totálisan. Csak az valódi Bizalom, ami Totális. Amit, igen, újra kell tanuljunk, és ehhez gyakorolni tehát, és így tapasztalni, hogy bízni jó, mely okból bárhol, akárhol, de el KELL kezdni. Bízni. Csakis annak az élete változhat meg, aki ezt megteszi, azé bizonyosan megváltozik, és igen, aki nem bízik sem talál majd más megoldást végül a saját személyes mélypontján becsapódva. Mert annak EZ a lényege. A mélyponté. Hogy nem megy egyedül. Bízom vagy meghalok. Nincsen más lehetőség.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!