Félek.
Valami-valaki szűköl bennem. Vacog. Didereg. … és én, tudom, hogy tévesen, de mégis, ezzel a valakivel azonosulok. Tehát félek. … Miközben tudom, hogy valójában a megfigyelő vagyok. NEM az aki fél. … Mégis. Most épp félek. … Continue Reading
Tag / Nyilvános
Sebeim kincsei
Elvágtam ma reggel az ujjam. … A jobb kezemen. A mutatót. … Seb-es. … Látszólag „sér”-elem ért. Látszólag „baj” történt. … először így tűnt. … aztán … a csoda … Gyógyul! … újra és újra csoda, hogy, ahogy gyógyul … Valami végtelenül nagyobb működik itt. A sebemben, a gyógyulásban … és „nekem” semmit nem kell […]
Sokkal többet értek, mint amit megvalósítok.
… hogy ez baj? … igen, ha az értésemmel azonosítom magam, ha tökéletesenek pózolok – nem, ha őszintén vállalom, ahol járok, hogy „csak” ember vagyok. … Jó ez így, hogy kialszik néha a Láng, olyankor mindig időszerű a hideg, a sötétség, a kontraszt, a magány, a szenvedés. … mert a belső fény nélkül jobban látszik […]
Az Áldozat öröme
Mintha nem látnánk, nem akarnánk látni a lényeget. Az Ünnep lényegét. … Jöhet a munkaszünet, a locsolás, a sonka, az ajándék … de a LÉNYEGet nem látjuk. … hogy az ünnep OKOZAT. Eredmény. Magában semmi. Forrása, alapja, oka, előzménye Van.
Az Ünnep alapja az Áldozat.
Áldozat a Döntés, és az azt követő TETT. Ami nélkül nem lenne mit ünnepeljünk. Áldozat nélkül üres a Kereszt, nincs ünnep, jelentéketelen, silány, talmi. … Az időtlen üzenetet, a Példát, személyes megújulásunk kulcsát veszítjük el, ha a felszínen maradunk.
A Húsvét lényege a Kereszt.
Az áldozat. A szabad döntés. Az önként vállalt. A félelmetes. A magányos. A szenvedés. Amit bár visszaadnék, ha lehetne, de tudom, hogy jó oka van. Jobb, mint ameddig értelmem elér. Tehát vállalom. Azaz: vállamra veszem. Azaz: megadom magam. Örömmel. Azaz: Vagyok. Én.
A Kereszt Személyes.
Ott leszünk legerősebbek, ahol eltörünk.
… Mint a nád. Mint Péter. Háromszor tagadott, majd soha többé. Kősziklává lett. A személyes út, a kereszt sajátossága ez. Hogy előbb bukom. Continue Reading
Sokat tanultam. Sokat tudok.
… ez az én „tudásom” azonban időnként épp akadálya, hogy a szerint működjem, amit már rég értek. … Péter is sokat tudott. … Mégis. Visszakozott. Háromszor. … Pedig együtt éltek. TUDNIA kellett, hogy ki az az Én Vagyok – és mégis. … Vicces. Nincs nagyobb ellensége a bölcsességnek, mint a tudás. … Ami persze újabb […]
Áttörés előtt, avagy a báb dilemmája
A szenvedő bábon NEM a hernyó lét válságán való töprengés segít – hanem az, ha megmutatja, hogy milyen pillangót ÉRlel magában.
–
Áttörés előtt. Sokunk élménye ez. Mostanában.
Napról napra érkeztek hozzám, és szinte mindenki ebben a témában. Vagy ebben is.
Leírom tehát, amit mondani is szoktam.
–
ÉVEKET töltöttem azzal, hogy elemeztem, hogy „hogyan lettem ezzé”, hogy „hol rontottam el”, és egyáltalán: „ki rontotta el”, nomeg: „ki a felelős” – továbbá „elrontotta-e egyáltalán valaki”, vagy a „csillagaim”, és „előző életeim” predesztináltak …
… és nem, nem fejtettem meg.
Az Én tudom.
… A legnagyobb akadály. Hogy azt hiszem, hogy én tudom. Hogy így, és épp így, és csakis így. Hogy azt hiszem, tudnom KELL. … Holott nem. … és csapások jönnek, és szenvedek, míg meg nem tanulom. Hogy nem. NEM én tudom. Azaz Én. De A másik. A végtelenül bölcsebb. – „Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. […]
Az Egy Igaz Akaratra
… önszántamból eljutni számomra a szabad akarat lényege. A szabad akarat tehát már nem dilemmázó, sőt, döntési helyzet sincs, hanem épp maximálisan határozott. Mivel a szabad akarat azt akarja amit Isten akar. Nem is akarhat mást. EGYértelmű. Ettől szabad. Hogy szabadon részt vesz a Teremtő művében, szelíden és alázattal, a maga helyén szolgálva azt.
Böjtölök. 40 órája.
Lelassult a világ, kifinomult az észlelés, és … esendő lettem. … VON-z, sodor, VISZ a Szépség. Semmi esélyem. … Már nem is állok ellen. … amiből viszont arra jövök épp rá, hogy még mindíg félem a szépet. Néha. Mikor nagy. EZÉRT állok ellen. A hatásától félek. Különösen, ha Nő – vagy, ha bennem Van. … […]