Mintha nem látnánk, nem akarnánk látni a lényeget. Az Ünnep lényegét. … Jöhet a munkaszünet, a locsolás, a sonka, az ajándék … de a LÉNYEGet nem látjuk. … hogy az ünnep OKOZAT. Eredmény. Magában semmi. Forrása, alapja, oka, előzménye Van.
Az Ünnep alapja az Áldozat.
Áldozat a Döntés, és az azt követő TETT. Ami nélkül nem lenne mit ünnepeljünk. Áldozat nélkül üres a Kereszt, nincs ünnep, jelentéketelen, silány, talmi. … Az időtlen üzenetet, a Példát, személyes megújulásunk kulcsát veszítjük el, ha a felszínen maradunk.
A Húsvét lényege a Kereszt.
Az áldozat. A szabad döntés. Az önként vállalt. A félelmetes. A magányos. A szenvedés. Amit bár visszaadnék, ha lehetne, de tudom, hogy jó oka van. Jobb, mint ameddig értelmem elér. Tehát vállalom. Azaz: vállamra veszem. Azaz: megadom magam. Örömmel. Azaz: Vagyok. Én.
A Kereszt Személyes.
Mindenkinek van. Tapasztalom, látom, támaszként sokakkal beszélgetek. Erről. Mindegy, hogy magánéleti, munkahelyi, vagy egészségügy válság kapcsán ülünk le. Végül mindig erről. … Hogy hogyan kerülgetjük. Mind kerülgetjük. TUDJUK, mert érezzük, sőt vonz … de nem nézünk arra. Aztán lassan. Évről évre. Mégis. Egyre inkább. Mert „kell”. Végül.
Sokaknak fáj ma az élet.
Nekem is időnként. Ami tegnap még jó volt ma már nem működik. Idejét múlt. Régi. Elavult. Meg KELL haljon. Mint a Mag. Hogy növény lehessen. Tovább KELL lépjek. Még teljesebben fel KELL vállaljam Magam … a Keresztem … Aki Vagyok … azaz, pontosabban: Aki Lenni Akarok … még pontosabban: Amit Adni Tudok.
EZ a lényeg. Adásban lenni.
Adni, amit adni tudok. Amit örömmel, bátran, fenntartások nélkül, bizalommal, amit adni tudok. Bárkinek. … Ez minden. AZ Út. AZ Igazság. AZ Élet. … Ez a „Szeressétek Egymást”. … NEM megtartani. Adásban lenni. Szétszórni. … Milyen egyszerűnek hangzik. … Nekem mégsem az.
Állandó kihívás az egyensúly.
NEM elzárkózni, NEM magamnak tartani, NEM türelmetlenkedni … és … NEM túlzásba esni, NEM túladni, túlapasztani magam, NEM megtagadni a szükségleteim. … Önfegyelem és önpusztítás között. … Éberség. Állandóan. Jelen. … Mármint erőlködés nélkül. Játékosan. Ahogy sikerül épp. Azt elfogadni.
Kés éle az Út.
Ezt a tapasztalom. Kihívás az Éberség = folyamatos jelenlét. … Tehát nem az, hogy meditálok vagy imádkozom-e minden nap … hanem, hogy hogyan lesz MINDEN pillanat ima és meditáció és jelenlét. Éberség. Most. MINDIG most. … ugyan. Persze, hogy nem megy. Vágyak és félelmek. „Bukom”, sorozatosan.
„Küzdve küzdj, és bízva bízz.”
… de, mégis el-el szunnyadok. Mint a tanítványok is. Sokat büntettem magam, pedig: Szabad. Fontos, hogy szabad. ELÉG a törekvés. … Hiszen nincs is bukás. A világ Rendje ez. Ember vagyok. Így tanulok. Jó ezt elfogadnom. Megengedni. Megbocsátani. Magamnak. … Akkor tudom másoknak is. HA magam iránt már türelmes vagyok.
A Hála fontos kulcs ehhez.
Hála, hogy itt lehetek. Hála ezért az egészért. Hála, hogy Mi, Én Vagyok. … és hála a „bukásokért”, és „betegségekért”, és szenvedésért amiben részem volt … mert értem voltak, mert engedelmességet, azaz a magam helyének elfogadását, azaz nemakarást, azaz odaadást én csak így tanultam. … és azt is, hogy a szenvedés megelőzhető.
A szenvedés az önként vállalt Áldozattal előzhető meg.
Önként, mikor áldozok. Mágia. Kezembe vehetem az életem, amint az Áldozat mágiáját megértem, és gyakorolni kezdem … persze gyakran nem teszem … mert a félelmek FELÉ lenne a lépés … a „Mit tennék, ha nem félnék?” … és tudom, de nem merek … és nem is kötelező, viszont lehetőség … amivel ha nem élek csapások érkeznek.
Önként adni, EZ a tudatos áldozat.
Áldozni. Áldozni az önös vágyaimból, ragaszkodásaimból, félelmeim ellenére. MERNI lépni. Ez nagyon nagy csoda. Adásban lenni. Tehát bőségben lenni. Működik. … mártmint ha nem erőlködő, ha játékos, amikor tényleg elengedek, örömmel és nem csak azért adok, hogy ezzel önkéntesnek tűnjön az áldozat. A Rend nem átverhető.
Öröm mutatja, hogy valódi-e az Áldozat.
Mert az Áldozat Öröm. A megadás okán az. Amint megadom magam, amint áttöröm a gátat … szabad folyás, zubogás, ÖRÖM. .. Hatalmas falakkal építettem elszigetelt önmagam tévedését körbe, tégláról téglára bontom. Öröm. Minden egyes kő, egy-egy kőszikla. Felszabadulás élmény. Amint leteszem. ÖRÖM. Az Áldozat ezért öröm, mert a kövek ENGEM nyomnak – és ÉN letehetem.
Ha nem = vÁLság = elodázott önkéntes áldozat.
A válság MINDIG „jogos”. Oka van. Valami időszerű volt. És éreztem, érzem rég. De nem tettem, vagy nem úgy tettem, vagy nem egészen tettem. MERT féltem. Mert nem mertem kiállni . … és akkor csapás formájában érkezett. Mert az enyém. OKA van bennem. Kapom, ha magamhoz önként nem ölelem. Rám zuhan, ha én nem állok ki, hogy vállaljam. … Sors mindaz, amit magamtól nem vállalok.
Önfelvállalás.
Önfelvállalás a Kereszt, az Áldozat, az Út kulcsa. Kiállni, és merni azt mondani: „Én Vagyok” … Ecce Homo. … Én EZ Vagyok. … Ez minden. … DE a legőszintébben! … AZT, amitől félek. MERNI belehalni. Abba. A Kereszt. Vállra venni. Felvállalni. … magamban-másokban az elakadás okként mindig ezt találtam, találom: hogy megálltam. Pedig TOVÁBB kell menjek. Még.
Tovább KELL menjek.
… ami nem kell. Persze. Csak „kell”. Nem kényszer, csak lehetőség. De mégis. Kell. … Ami pár hónapja elég volt, ma már nem. Még őszintébben, még bátrabban, még hozzáférhetőbben KELL kiálljak a világba. Magam miatt. Mert EZ az Egy válasz. Ez: válasz. Megoldás. Tehetségeimmel és félelmeimmel és vágyaimmal és bukásaimmal … kiállni. Azzal, ahol tartok, amit adni tudok. Most.
… ÉS felmutatni.
Tehát nem csak magamban tudni, hanem vállalni, azaz: fel is mutatni. … Mégpedig TETTEKBEN. … JÁRNI az utat, nem csak beszélni róla. Aszerint ÉLNI, amit értek, akinek hiszem magam. Aszerint ÉLNI, Aki Lenni Akarok. … Megosztani. … ADNI a Világnak, amit adni érzésem szerint a dolgom.
Mert azzá leszek.
Azzá leszünk. Mind. AZZÁ leszünk, amit adunk. … Hihetetlenül hangzik, de mégis. … Sőt: Az VAGYOK, amit adok. … Mert miközben adom fokozatosan elfogadom, egyre jobban, és egyre nyugodtabban, és növekszem abban … amit ADOK! … Csakis abban. … A bőség kulcsa nem a harácsolás. Hanem az Adás. Adásban Lenni.
ADNI a Világnak, amit érzek!
Törődést, figyelmet, szeretetet, nagyszerű asztalos munkát, bölcsességet, fantasztikus jogászi szakértelmet, otthonos kávézót, pénzt, kutyamenhelyet, Szívesség Közösséget, anyai szeretetet, atyai szigort, gyermeki mosolyt … mindEGY. Bármit. Amit érzek. Ki-ki egyéni tehetsége szerint, a maga kincsét, ami mindnekinek VAN. … Odaadni. … hiszen EZÉRT van. Hogy adhassuk.
Mindent megkapok, amit elengedek.
Nem érdemes harcolni. Erővel nem lehet nyerni. Nem lehet jóllakni. … A biztonság NEM elérhető. Hanem VAN. Biztonság van, amint átlépek a biztonság iránti vágyon. És adok. Harc nélkül. Biztosíték nélkül. Tálcán. Magam. Bármit. Amit örömmel adok. Azt. EZ az út. BÍZNI és ADNI. … Féltünk eleget. Hatalmunkban áll változtatni. Bízni. Merni. Cselekedni. … Most. … Spontán.
A legnagyobb, a „Titok”-nál is nagyobb titok EZ: a Bizalom.
Nem akarni. Nem előre tudni. Nem tükörre írni. … hanem Ráhagyatkozni. Bízni, hogy úgy lesz jó. Sőt. Jobb lesz. Tapasztalatom, hogy jobb lesz, mint amit valaha el tudtam képzelni. … HA bízom. AMINT bízom. Amint bizalommal cselekszem. … Előbb nem. … Előbb erőlködés van, és falak, és kudarc, és Én építem őket. Senki más. Egyedül vagyok felelős.
Terveimmel Magam korlátozom a Mindenséget.
Az akarásommal. Hogy azt hiszem tudom mi nekem a jó. Azt hiszem tudhatom. Azt hiszem tudnom kell. … Pedig nem. … Irányom MOST jó ha van, de a holnapi Cél már erőlködést szül. … Nincs biztonság. … Mindenség Van. Bizalom. Nyitottság. Odaadás. … Az egyetlen biztonság a bizalom. Többé nem akarom tudni, eltervezni, kiszámítani. … Elengedni ezt. Nem kell tudjam. Nem tudhatom. … ELÉG, ha bízom, és cselekszem.
MOST. Nincs mire várni.
Mármint szabad. Várni is szabad. Nincs elvárás. Kegyelem van. … De mégse. Mert amikor halogatok, egyre feszültebb leszek, egyre jobban szenvedek, aztán környezetem is lehúzom, majd jön a könnyebb betegség, kisebb baleset, később daganatok, vagy egyéb súlyos bántalmak … mindenki maga dönt az életéről.
Nekem adni jobb.
Tehát idén húsvétkor ismét nagy levegőt veszek, még tovább bontom a falaimat, és felvállalom, hogy igen, szeretek serpaként jelen lenni, és igen, a bizalmat gyakorlom, ezért ezt adomány alapon teszem – továbbá igen, törkevésem, hogy önfenntartó legyen a Szívesség Közösség, ezért idén közösségi értékadásba kezdünk, szolgáltatásokat indítunk, munkahelyeket teremtünk.
Mert ezt érzem időszerűnek.
Azért ezt, mert nekem EZ a legnagyobb öröm, és másoknak is ezzel tudok legnagyobb örömet okozni. Másrészt nekem EZ a legnagyobb félelmem is. Ezeket felvállalni. Kiállni, és vállalni, hogy igenis vannak önös vágyaim. Nekem. … és a munkatársaimnak is. Tehát igenis fogadok adományokat, és a Közösség igenis fog szolgáltatni is.
A válság mindig elakadtság, megoldása: Lépni.
Belső elakadtságom eredménye a válság. Mindig. Bármilyen válság. … és sosem egyik vagy másik szélsőség a megoldás. Ellenkezőleg. Válságban akkor vagyok, mikor szélsőségben vagyok. Tehát a Közép felé lépni. AZ a jó irány. … Csakhogy az EGYensúly felé a félelmeken ÁT vezet Az Út.
A JÓ irány a legfélelmetesebb.
Az itt és most legjobb, az itt és most legfélelmetesebb. … Mert ott tanulhatok a legtöbbet. … és nem is marad soká félelmetes. Amint lépek: Felé. Tapasztalok. Új hatások érnek, amitől változik a nézőpontom, és elillan a fél-elem. Amint MEREK felé lépni. Nincs nagyobb szenvedés, mint a mozdulatlanság. A világ, az élet, a boldogság: a Változás.
A lépés mindig Önfelvállalás, a megoldás mindig Közösségi.
Tapasztalatom, hogy MINDIG a többi embernek, a Közösségnek tudok, és kell adjak, hogy a saját válságomat feloldjam. Nem magamra figyelni. Nem a vágyaimra, nem a félelmeimre, szűkösségemre, nem a pénzhiányomra, nem a depressziómra, nem a türelmetlenségemre … NEM. Hiszen csak állok, csak mélyül, amíg erre figyelek.
ELŐRE jó nézzek: mit tudok Adni?
Nem az tehát az igazi kérdés, hogy „hogyan lettem ilyen”, nem az, „hogy ki rontotta el a gyerekkorom”, sem, hogy „az előző életeimben mit történt”. … Elmúlt, nem árt foglalkozni vele, de mindig van korábbi ok, sose érhetek a végére. Nem is kell. A lényege épp ez: hogy VAN ok. Okkal vagyok, amilyen vagyok, tehát: JÓ vagyok, ahogy vagyok. Nem … kell megértsem, hogy miért. … Csak ennyit: ELÉG vagyok.
A kérdés, hogy ELŐRE mi van?!
Voltam hernyó, önző és falánk, majd báb, befelé fordult, magam és Istent fürkésző. Nagyszerű. … de hogyan tovább? … EZ a Kereszt témája. A Pillangó. … hogy MILYEN PILLANGÓT ÉRZEK Magamban. AZT megmutatni. AZT felvállalni. AZT adni. AZT kibontakoztatni. … Azt az Egyetlen és megismételhetetlen Csodát. Magamat. Téged. … Bizalommal és jókedvvel. … Játékosan.
Ezért nagyszerű terápia bármely Közösség.
Az emberi Közösség a kibontakozás játszótere. Ahol alacsonyabb kockázattal vállalhatom magam, igen, kezdetben idegenek előtt. Szabad. Sőt: jó. JÓ erőt meríteni Közösségben, mielőtt a családom elé ki tudnék állni. Nem kell egyből kivágni a fát. Nem lehet. Szabad fokozatosan, szabad írásban, szabad név és arc nélkül kezdeni. Szabad támaszt kérni.
… ugyanezért egó projekt minden, míg csak Isten és én szerpelek benne.
Nem kell célba ugrani. Akarva nem lehet. … 1. kezébe vette, 2. megtörte, 3. odaadta … sokan megragadtattunk már, sokan értünk, egyre többen … és sokan akarjuk megúszni a megtöretést … de NEM megúszható … illetve mégis, ha önként adom magam, másképp nem. … EGY az Út. Lépések vannak. Egyik a másik után. EGY Irányba. … és sokan járjuk.
NEM vagyok egyedül.
A másik is csak ember. Én is. Jó ezt elfogadni. … Akkor azonnal látszik, hogy VAN mit adjunk EGYmásnak. Tudunk segíteni. Sőt: dolgunk. … „Szeressétek egymást!” … Az Ünnep, a Kereszt, az Áldozat, az Önfelvállalás, az Újjászületés, az Ember Út, a Boldogság kulcsa. Bízni és ADÁSBAN lenni. Szeretni EGYmást. Csakúgy. Ahol épp alkalom nyílik.
ELÉG vagy, és én szeretlek.
Mondogassuk! Igen, magamat is emlékeztetem. Jelezzünk EGYmásnak vissza. … Azt hiszem, tudja. Azt hiszi, tudom. De nem. Nem mindig. Időnként kibillen, időnként kibillenek. Jó emlékezni. Szabad emlékeztetni: Elég vagy, és én szeretlek. EZ a lényeg. Amit adni tudunk. Adni a lényeg.
A Szabad Akarat, hogy teszem-e.
Döntés dolga. Nézőpont dolga. Minden pillanatban. … és mindig tudom, mert mindig érzem a jót. Ami a szabad, mert a Mindenséggel összhangban lévő, tehát Boldog. Mindig érzem. Csendes, szelíd nyugodt hang legbelül – mindig hallom. Hogy merek-e hallgatni rá, EZ a kérdés … ez AZ áldozat, ez A tett, ez A szabad döntés.
… az újjászületés pedig csak eredmény.
NEM lehet cél. A bodogság sem. A lelki béke sem. Az anyagi bőség sem. Mindez CSAK eredmény lehet. Annak eredménye, ha itt és most teszem, ami a dolgom. Ami tehát lelkesít, amit örömmel adok magamból, ami másoknak is öröm. A munka igenis legyen, lehet AZ. Ami Öröm. Most. Bizalommal. Minden más csak eredemény.
A kereszt napja van. Nagypéntek. A döntés napja.
Minden más csak eredmény. … A vallás is. A hit is. Csak eredmény. Sőt … nem is a vallás a lényeg. NEM az, hogy hiszek-e, hogy követek-e rítust, hogy milyet, ha igen … hanem a PÉLDA … hogy MEREM-e követni. Merek-e BÍZNI. … A HŰSÉG tehát a Kérdés, a Lényeg. … hogy merek-e HŰEN élni ahhoz, amit értek és érzek.
?!
–
Áldást, Békét – Derűs Szenvedést és Boldog Újjászületést!
: )
Öröm, ha megosztod!
