Előbb utóbb muszáj lesz. Mindenkinek. Hasznosulás néven írtam erről a minap, hogy nincsen más Út a Boldogsághoz, logikus tehát, hogy minél hamarabb, annál jobb. És értem, hogy érted, de nem, NEM általánosságban gondolom. Hanem egészen konkrétan. Keress tehát egy Ügyet, bármit, ami megérint, BÁRMIT, sőt, pontosítok, NE keress, épp ezaz, csak nézz magadba, figyeld meg az érzéseidet, hogy mire Dobog a szíved és MERD magad annak megadni. Kezdd el vagy Jelentkezz! Oda. Ajánld fel a szolgálatodat, konkrétan, tehát Ahogy szívesen hasznosulnál, ami a tehetségeidnek megfelel, és ha esetleg nem tudják épp fogadni, mert megeshet, se zavarjon. Akkor segíts, ahogy tudsz, ahogy a magad Módján, a magad Helyén megy, minimum terjeszd az Igét, vagy menj, tovább, ha az eset kiábrándít.

Hogy nem tudsz akármit szolgálni?

Persze, hogy nem. Én sem. A Tökéletes Ügyet akarom a Tökéletes Módon szolgálni. Naná. Csakhogy. Van-e ilyen? Mert ugye a „Tökéletes Ügy”, az az Egy, ami a Minden, ami „rám érdemes”, ezt közvetlenül szolgálni próbálni elképesztő arrogancia, aminek az eredménye, hogy végül senkivel nem kapcsolódom, hanem, csak jógázom, és „lehorgonyzó” meditációkat végzek magamban, ami nagyszerű, és jó érzés, bizonyára hasznos is, de abban, ami a konkrét tanulási feladat MA, tehát a Kapcsolódásban, amiért itt vagyunk, mert hát nyilvánvalóan okkal a többi hét milliárd körülöttünk, ebben nem segít. Kapcsolódás ugyanis CSAK akkor van, ha ÉN kapcsolódom. Mármint én CSAK ezt tehetem érte. Hogy magamat KONKRÉTAN alárendelem. ÉN ezt tehetem meg. Ezzel szemben, ha várom, hogy mások kövessenek az nem Kapcsolódás. Hanem Csinálásban kell legyek, aminek a módja, hogy ÉN teszek, és Én EZT tehetem, hogy magamat alárendelem.

Konkrétan.

Hogy kiknek? Hát azoknak, akiket vezetni, tehát, tanítani, tehát szolgálni szeretnék. A szeretet gesztusa ez, és szinte magától történik. Szinte, mert nagylevegő azért kell néha hozzá. Nagylevegő és bölcs barátok, vagy méginkább Társ, aki megért, akinek elmondhatom, néha, hogy mindenki „tökhülye”. A Nő. Aki magát nekem rendelte alá. Ami azonban nem jár. Hanem csak kiérdemelni lehet, mégpedig úgy, hogy én magam Szolgálok. Lábmosás. Sokat írtam erről. A Férfi lábakat mos, muszáj, CSAK az Férfi, aki lábakat mos, mert az Ügy csak így mehet előre. Ha én szolgálok. Ha én tökéletleneket Szolgálok. Hiszen, ha nem lennének azok, ha tehát tökéletesek lennének, vagy legalább nálam tökéletesebbek, akkor már nem szorulnának a szolgálatomra. Sőt. Akkor ők szolgálnának engem. Ennyit tehát a „Tökéletes Ügyről”. Mármint, hogy tehát tökéleletlen embereket KELL szolgáljak, akik a „Tökéletes Ügy” egy apró, totális tökéletlenségében nagyszerű morzsájának megvalósulásán dolgoznak. És én velük, ami A Döntésem tehát, hogy kiken keresztül Szolgálok, olyannyira, hogy végül az Ügyet is ez határozza meg, hogy MI iránt Lelkesek, akiket Szolgálok,

Az emberek.

A „Tökéletes Mód” pedig a frusztrációm, volt, éveken át. Hogy ki vagyok, hogy szabad-e, hogy hogy képzelem, hogy béna, vacak, konkrétan SZAR minden, amit csinálok, elképesztően magasztos, időszerű eszmék közepes, sőt, silány megvalósítása, ami inkább szégyen, mint eredmény. Így éltem meg. Én. A szivesseg.net-et például. Éveken át éreztem ezt így. Kőkemény évek voltak. Megállás nélküli önostorzás. Mesélem csak, mert a napokban többektől hallottam, hogy de ő nem tud akármit szolgálni. Én sem. És mégis. Mert a mélypont csodája a megadás, amikor a hólabda megindul, és onnan már szinte magától görög, mert belevágok, mert annyira rosszul vagyok, hogy nincs már más választásom, ami után viszont elhagyni már kevésbé tudom, mint „bénán” szolgálni. Tehát szolgálom, „bénán”, inkább, semmint, hogy meghaljon. Ez Van. Hogy amikor már nem bírja az ember tovább a „hozzám elég jó ügy”, „hozzám elég jó társ” keresését, akkor Csinálásra vált át. Ami a szenvedés ajándéka.

NE szolgálj tehát, persze, értem én, várd és keresd a Tökéletest.

Nyugodtan. Hogy MÉG nem szenvedsz eléggé, csak ennyit jelent. És el fog jönni a nap, amikor már nem bírod tovább a tétlenséget, a valódi hasznosulás hiányát, és Cselekvésre váltasz. Az M-nap. Jeles nap ez nagyon, a MEGADÁS napja. Ami a mélypont. Utána indul az ember az erdőből végre kifelé, miután megadta magát, szinte mindegy hova, de nagyobbnak. Nagyobbnak, és konkrét MÁSIK emberen keresztül. Férfiak nagy része ugyanis nem abszolút Király, tehát nem Istennel kell beszélgessen, hanem vezetőt, tehát Szolgálatot, tehát lábmosást kell nem csak adjon, de elfogadjon is. Míg Nők esetében pedig MINDENKÉPP másik emberen, Férfin keresztül valósul a szolgálat meg, mert szolgálnia Általa kell. Ügyet a Férfin keresztül. Aki a Nő Társa. Akit azonban ki kell érdemelni, a nőnek, amihez gyakorlni KELL a szolgálatot. Más, még nem társ konkrét férfiakon keresztül. Tánciskola. Muszáj.

Nagylevegőt KELL venni, és megadni magad a pillanatnyilag legjobbnak.

Fontos ez nagyon. TENNI. Nem csak olvasgatni itt, nem csak elméletben érteni, hanem TENNI. Az értés magány. Konkrét ügy, konkrét férfi, konkrét szolgálat kell minden nőnek. A jógaoktatás NEM az. A kézműves szappan és a lekvárfőzés és az ezo központ sem. SEMMI, ami a saját ötleted, az mind NEM az. Hanem olyat keress, ahol konkrét férfinak alárendeled a nagy szent Akaratodat. Konkrétan. És annak ellenére, hogy az nincs kész, nem jobb, sőt, nagyonis úton van még, ráadásul nem is feltétlen Vonz Téged, de mégis, NEKI segíts. Segíts, hogy tanulhass. Nagylevegő. Muszáj. Nem szex, bár, igen, akár az is lehet, de a Lényeg nem testi, hanem a Hit. Adj neki Hitet, és impulzusokat, és nézőpontokat, és tükröt. Hallgasd meg. NE gondolkodj, csak engedd a bölcsességet meg és át. Muszáj ezt gyakorlni, és csak konkrét férfival lehet. Ez van. És hogy gyakorlás teszi a Mestert, a Királynőt. Az is van. Gyakorolni KELL. Odaadás. Megadni magad, konkrétan. Ahova ma meg tudod. Hajrá!

Ami nem jelenti, hogy ne lehetne saját projekted, karriered.

Dehogynem. Persze, hogy lehet, már hogyne lehetne. Nagyon fontos. A nő, aki a maga projektjét kergeti, a maga fogalmai szerint, aki képtelen másban, Férfiban meglátni, hogy Egy az Ügy, csak a nyelvhasználat, vagy a taktika más, az menjen, HARCOLJON, öljön. Nyugodtan. Sőt. Kitartással és büszkén, amíg csak megy. Hajrá! Belehalni csak alaposan az igazi, tehát végsőkig tartson ki, és amikor már végleg, és igazán nem megy tovább, akkor majd, amikor tehát már eléggé szenved, akkor úgy is feladja. Szükségszerűen. De ez nem baj. Sőt, Dicsőség, mert Korszak, mert Őszinte. Tessék tehát CSINÁLNI, ha karrier vagy saját projekt Lelkesít, akkor Legyen, Valósítsd meg, NE hagyd, hogy elbizonytalanítsalak, ugyan, engem olvasni sem érdemes, ha saját projekt épp a Célod, hanem akkor Tessék Menni, harcolni, Dolgozni rajta, ugyanis az nagyon fontos, nagyon nagy szükség van a projektedre, Rád, VÁGJ hát BELE, hogy minél előbb belehalhass, és így Nővé szüless. Végre.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!