Értelme KELL legyen a létezésemnek, a legalapvetőbb motivációm, tehát függésem ez, valójában az egyetlen Igazi, hogy hasznom legyen, tehát Hasznosuljak, a “Sors velem való Célját”, hogy felfedezzem, hogy minél jobban kibontsam, és magam körül mindenki máson is ezt látom, hogy Ennek örül, vagy Ezért boldogtalan, végül. Olyannyira, hogy az emberi kapcsolódásaink is eszerint alakulnak. Legerősebbek azok, amik ebben segítenek, ahol tehát Irányt vagy Támaszt kapok, vezető, társ, barát, bizalmas, szövetséges, ellenség, bárhogy is hívom, mind erről szól, táblák az Utamon, terelve támasztanak a

Hasznosulás felé.

Aminek alapja az Ügy, nyilván, tehát a Feladat. Az Ügy az Irány, a Cél, ami felé tartunk, legyen az pici vagy nagy, mindegy, mert szubjektív, szubjektív mindig nagy, mindenkinek a Számára elég nagy kihívás a megfelelő, amit tehát épp el tud hinni, léptéknek vagy eseményhorizontnak hívom, minden embernek megvan a sajátja, amit épp el tud hinni magáról, azt épp meg is tudja valósítani, némi erőfeszítéssel, tehát neki AZ a megfelelő, A Dolga, ami nem kicsi vagy nagy, hanem az Övé, és elvégezni Dolga, mert Tehetsége által meghatározott Funkciója szerinti helye ez, Feladatát a Másokkal közös Harcban ellátni csak így tudja. Másokkal. Közösen. Vegyük ezt észre, hogy

KELLENEK mások a hasznosuláshoz.

Hasznosulni ugyanis csakis valami Nagyobb szolgálatában lehet, pénz és siker magában kevés, hanem csakis a Világot gazdagítani Igazi Öröm, ami azonban egyedül szinte lehetetlen, legelöl vagy legalul állva pedig kemény, ezért, hogy az emberek a közös Ügyben, a konkrét Csatában, tehát a Kifelé való megnyilvánulásukban másokkal együtt szeretnek részt venni, és másrészt eközben támogatást is remélnek, belül, hogy a Harc eseményeit legyen kivel feldolgozni. Univerzális igényünk ez. Férfiként és Nőként egyaránt, de a tehetségeink különböznek, amiről általánosítva elmondható, hogy kifelé, tehát a Harcban az emberek általában erős Férfihez kapcsolódnának, míg belül, a Támogatást bölcs Nőktől fogadják szívesen. Ez van. És

ebből következik az emberi kapcsolódások dinamikája.

A Hasznosuláshoz Cél, tehát Irány, tehát Ügy, és legtöbbünk számára Vezető kell, aki az Ügy személyes, nekem szóló tolmácsa, akin keresztül én azzal kapcsolódom, konkrét Férfi kell tehát nem csak a Nőknek, de a Férfiak többségének is, akit követhet, akivel csatába együtt indul, Vezető, hadvezér, akitől az Irány jön, akiben Bízik, mégpedig nem elsősorban a személy konkrét jellemzői miatt, hanem, ahogy a közös Ügyben ez a személy benne Áll, ahogy abban ez által hiteles, mert hitelessé a Hit által lesz az ember, annak őszinte felvállalása által, amiben Hisz, és így jelennek meg az Ügyek a világban, csakis így, hiszen Személy képvisel, jelenít meg minden Ügyet végül, nekik hisszük el, tőlük Fogadjuk, bennük Bízunk, általuk Lelkesedünk, mely okból tehát

IRÁNYT Férfiak által kapunk.

Nőnek ez ugyanúgy egy Férfi, a Társa, aki felé a Remény a totális hasznosulás, amint a Férfié is egy Férfi, a vezető, akitől ugyanezt várja, és így állunk mind a Nagyobban, tehát az Ügyben, benne, mert akarunk, mert függjük, mert muszáj hasznosulni. Amihez tehát követni KELL. Nő ÉS Férfi legfontosabb döntése ez, valójában az egyetlen, AMI meghatároz, hogy Kit Követsz. Minden más okozat csak, Társ és Család IS, következménye az Ügynek, sőt, Azonos vele, és ez az egész teljesen irracionális ráadásul, nem döntés, hanem megadás, sok ellenállás után, végül, annak, ami Lelkesít, az Iránynak egy Személyen keresztül, adjuk meg magunkat, Férfin keresztül tehát, akit vezetőnek így és ezért elfogadunk, miközben másrészt, igen, sikert és megélhetést és karriert, tehát személyes növekedést és kibontakozást remélünk ettől, amihez részt kell venni a Harcban, amihez

az ERŐ viszont Nőkénél Van.

A hasznosulás MÁSIK, pontosan azonosan fontos feltétele a Férfitől érkező Ügy, tehát az Irány mellett a Támasz, tehát az Erő, amit Nőtől tudunk kapni. EGYENÉRTÉKŰ az Iránnyal, AZONOS a fontossága, EGYFORMÁN feltétele a hasznosulásomnak, és EZ a Nőknél van. Tehát ahogy Irány dolgában a Követés a kérdés, ami konkrét Személyen, konkrét Ügyben álló Férfin keresztül valósul meg, ugyanígy igaz, hogy Erő és Támasz dolgában az Önfelvállalás a kérdés, tehát, hogy kinek merem megnyitni, megmutatni magam, ez a Férfinek is Nő, a Társ, és a Nőknek IS Nő, a másik, a Bölcsebb. Ez Van. Férfi az Ügynek egy Vezetőn keresztül, Nő az Ügynek egy Férfin keresztül adja meg magát, és MIND Nőkre támaszkodunk végül.

NAGYON fontos ez. Hogy Szenved, aki lezár.

Elképesztően nagy tévedés a közkeletű nézet, hogy Férfi és Nő párként, kettesben megoldja. Lehetetlen. Lehetetlen, mert Irányt ÉS Erőt is kell kívülről kapjunk, NEM megy egyedül, és aki ezt nem ismeri el az öntudatlanul, játszmák által veszi a környezetétől a szükségletét el, tehát eladósodik a kibontakozás helyett, mert kibontakozni csak megadás, tehát követés, és támaszkodás, tehát megnyílás által lehet. Nő a Férfit követi ÉS a Férfi más Férfit KELL kövessen, funkciójuk, tehát áttekintésük Léptéke szerint, és a Férfiak ebben Nőkre támaszkodnak közben, akik pedig más Nőkre, Erejük szerint. Muszáj. Lesz. Végül. Mindenkinek, aki Boldog akar lenni. Jó ezt belátni. Elengedni, hogy kettesben képesek lennénk működni. Nem vagyunk. Senki nem az.

Szükségünk van MÁS emberekre, Közösségre tehát.

A hasznosulás módjának, tehát az Ügynek, az Iránynak, a Holnapnak az ajtaja végül mindig Férfi, míg a Jelen, az itt és most, a Működés, a Támasz kulcsa pedig a Nő. Hmm. Csudába is. Ajtó és Kulcs, Tér és Idő. A TÉR kulcsa a Férfi, hogy hova, hogy hogyan, az Irány, a Mit, a Merre, a Tér jellemzői, amint a  türelmetlenség, a megszállottság is, a Férfi a Jövőben AKAR azonnal lenni, mert azt Látja, annak Csatornája, és másrészt a Nő az IDŐ, tehát az időszerűség, az itt és most, a “persze, igen, arra tartunk, hiszek Benned, de MA a MA dolgát végezzük szépen el, és pihenjünk utána” bölcsesség, tehát a JELEN, a visszatartó, a fegyelmező, az Erő. EZÉRT nem megy egymás nélkül. A “Sors Velünk Való Célját” csakis Kapcsolódásban fedezhetjük fel. Van. Igen. Mindenkivel VAN. Ígérem. Biztos.

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!