Notehát. Indulj, KIfelé, MENJ! … Hasznos, sőt döbbenetesen fontos ez, minden tavasszal, az összes hiedelmeket és büszkeséget és egó elképzelést amennyire csak lehet lebontani, brutális alázat, homok evés, csikorgó fogak, szenvedni KELL, mert valóban szembesülni csakis így lehet, mert EZ az időszerű. Most. Bonts! Ajánlom. A böjti időszak célja és értelme, évről évre, ez. Táplálkozás, igen, de LelkiÁllapotot fejezzen ki. Törünk persze magunktól is, igaz, de minél bátrabban Meri az ember megadni magát és figyelmét így év elején, minél mélyebben világít félelmeibe és önbecsapó vélekedéseibe le, minél bátrabban Néz magával Szembe, annál nagyobbat haladhat az év során, pontosan ezzel arányban. Nos? MOST dől el. Bonts! Magunkat. Mered? Pusztába ki, Mersz-e jönni? Várlak, ha igen, ha akadsz, ha KONKRÉT vágy dolgában tennél magadért – ugyanis én megyek. Elöl. És garantált a kísértés és a kemény kihívások és a fájdalom és a konkrét nélkülözés azoknak, akik ki mernek jönni. Valamint az újjászületés is.

[Szó szerint is értem mindezt, ugyanis idén először KIRÁLYNŐKÉPZŐT tartok amazonoknak, megújulást vágyó férfiakat pedig A FŐNIX ÚTJA várja. Öt-öt alkalom, márciusban, hetente. Avagy helyeden csiszolódáshoz indul A NŐ ÚTJA.]

Abban az időben a Lélek kivitte Jézust a pusztába. Negyven napig kint volt a pusztában, és megkísértette a sátán. Vadállatokkal volt együtt, és angyalok szolgáltak neki. Amikor Jánost elfogták, Jézus Galileába ment, és hirdette az Isten evangéliumát: „Betelt az idő, közel van az Isten országa. Térjetek meg, és higgyetek az evangéliumban.”

Mk 1,12-15

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!