Hogy várod az Úr angyalát? Én is. De csak nem jön… legalábbis ilyen nyilvánvaló módon, ahogy Máriához, hozzám így nem. Másrészt, Tovább
Hogy várod az Úr angyalát? Én is. De csak nem jön… legalábbis ilyen nyilvánvaló módon, ahogy Máriához, hozzám így nem. Másrészt, Tovább
Kapcsolat a második téma. Mert nem, önismeret másokkal való kapcsolat és a nagyobbal való kapcsolat nincsen külön!
Családfa. Fontos? Ugyan… magam ura vagyok és azzá leszek, amit magamból kihozok. Vagy mégsem egészen? Tovább
Új korszak… INDUL! ✌️🕶🙂
Érdekes a bizonyosság abban, hogy az ember elhamvad. A nyugalom. Végül. Ebben. Hogy minél inkább a dolgát teszi egy ember, annál nyugodtabb abban, hogy a fény végül felmészti a gyertyát, aki vagyok – annál kevésbé akar örökké élni. Megrázóan Tovább
Miért olvasol engem? Hoppá… fura egy kérdés, akár meglepő is, de pontosan nagyon fontos, minden cselekedtünk kapcsán: miért csinálom? Rabja vagyok csak annak, ahol ezt nem teszem fel. Nos? Miért olvasol engem? Segítségül szívesen elmondom, hogy én miért Tovább
Megesik Veled, hogy másokban bizonytalankodsz, akár annak ellenére, hogy nemrég még bizonyosan tudtad, hogy ő és így a jó? Velem is. És nagyon érdekes, hogy a „Te vagy-e?” kérdésre soha nincs kategorikus válasz. Hanem Tovább
Lenyűgözően lusta voltam, életem nagy részében, különösen, ha a szüleim kértek, illetve érettségi majd egyetemi vizsgák dolgában, nehezen álltam rá, nem volt könnyű dolguk, ha én nem akartam, ha nem érdek-elt. Másrészt Tovább
Az embernek szüksége van az istenire, ezt látom, hogy a józan paraszti ész egészen egyszerűen kevés, magában alkalmatlan a boldog, egészséges, sikeres élethez. Sőt. Tovább
Várjuk az Istent, sőt, egymást várjuk a mindennapokban, folyamatosan, és aztán egyszercsak jön, a másik, a lehetőség, az ügy, a társ, a hívás, lenyűgözően megdöbbentő, csoda szinte már, és mégis eljön, itt van, de ezzel még nincs a történetnek vége, mert beengedjük-e. Ami él, közeledik, ami nem közeledik, meghal. Ezt látom. Tovább