Fordulópontok idején a káosz normális, az egóm ellenállása érték.
Mi az álmod?
Ami áll haldoklik, csakis az él, ami halad.
Legyetek óvatosak!
Elfáradtam, Uram. Tudom, hogy magam erőltettem túl, hogy én nem bírok ennyit, de annyira szerettem volna… Tovább
Dicsőség? Istennek.
Megszületett. Karácsony a fény születésnek ünnepe, szerte a világon, és nagyon egyszerű a nap kérdése: beengeded-e? Beengeded-e a fényt. Ami van. Rajtunk kívül (is) van, tehát – és ez nagyon durva – nem belőlünk, hanem külső forrásból ered. Másképp a kérdés így is mondható: magadat választod vagy a fényt? Értve ez alatt, hogy az önközpontúságban maradsz, tovább, vagy beengeded a fényt, tehát felnyitod végre a szemed és kifelé fordítod a figyelmedet. Nehézsége, hogy a nekem alapú motivációk – pénz, siker, csillogás – után az ön-nel kezdődő szavakon is túl kell az ember jusson hozzá. Ön-vizsgálat, ön-ismeret, ön-értékelés. Korunk egyik legnagyobb tévedése szerintem, hogy ezek boldogságra vezetnének. Mert nem. Az ön- nem vezet boldogságra, egyik formájában sem, hanem azonban fontos része az útnak, mert a nekem után az ön– alapú élmények tapasztalása, az ebben töltött évek is szükséges ahhoz, hogy az ember a mégsem én állapotba eljuthasson. Ami a mégsem én tudom, mégsem én vagyok a legfontosabb, mégsem én vagyok a legjobb korszak. No és EZ az igazi fény. Amikor magammal leszámolva magamon kívül keresni, észlelni, figyelni kezdek. Kapcsolódás. A pillangó korának is hívom. Hernyóként nekem akartam, vakon bolyongva, aztán a bábban ön-magammal foglalkoztam, szemem csukva tartva, és a következő nagy korszak ebből továbblépve, immár kicsiségem biztos tudatában lenni, lépni, repülni: a mégsem én… Aminek a szem felnyitása, tehát figyelem a kulcsa. A világot magam körül kell figyeljem, hogy valóban boldogulni, valóban haladni tudjak, a hernyó lassan kúszott, a báb magában mélyült csak, de közben semmit nem haladt, a pillangó REPÜL. Érted? Persze, hogy érted… figyelsz-e tehát? A nekem és az ön- korszak után a repülés, tehát a valódi boldogság lehetősége vár, de csakis, ha be mered a fényt engedni, tehát ha kifelé figyelni, és ezzel arányban látni kezdesz. Ami a megvilágosodás. Szerintem. Sőt a megváltás… Az igazi megváltás, hogy beengedem a fényt, más szavakkal, hogy magamból lassan kiábrándulva NEM magamra figyelek, keresztény szavakkal: dicsőség Istennek! Végre. Magam helyett. Az ember mindent és bármit képes látni, tenni, érteni, elérni, amint nem magára figyel – jó repülést tehát! Ami a kapcsolat. MINDEN igazi kapcsolat repülés, ami csakis akkor megy, ha a biztonságot elengeded.
*
Azokban a napokban Augusztusz császár elrendelte, hogy írják össze a földkerekség lakosságát. Ez az első összeírás akkor történt, amikor Szíria kormányzója Kirinusz volt. Mindenki elment a maga városába, hogy összeírják. Galilea Názáret nevű városából József is fölment Dávid városába, a judeai Betlehembe, hogy összeírják eljegyzett feleségével, Máriával, aki gyermeket várt. Amíg ott tartózkodtak, beteltek Mária napjai, hogy megszülje gyermekét. Világra hozta elsőszülött fiát, pólyába takarta és jászolba fektette, mert nem kaptak helyet a szálláson. A környéken pásztorok tanyáztak a szabad ég alatt, nyájukat őrizték az éjszakában. Egyszerre csak megállt előttük az Úr angyala, és az Úr dicsősége beragyogta őket. Nagyon megrémültek. Az angyal így szólt hozzájuk: „Ne féljetek! Íme, jó hírt hozok nektek, amely nagy öröm lesz az egész népnek. Ma megszületett a Megváltótok, az Úr Krisztus, Dávid városában. Ez lesz nektek a jel: kisdedet találtok pólyába takarva és jászolba fektetve.” Az angyalt hirtelen nagy mennyei sereg vette körül. Istent dicsőítve ezt zengték: Dicsőség a magasságban Istennek, és békesség a földön a jóakaratú embereknek!
Lk 2,1-14
A szeretet NEM lehet a Cél! 😇
Karácsony napján lágyságot vártam – és vágytam – ma reggel, és erre kemény, szinte ószövetségi szavak a napi üzenet. Hmm. Hoppá. Karácsony napja holnap lesz csak, és a szeretet lágyságának pontosan az egészen elképesztő keménység az alapja, amiről a mai olvasmány szól – jól van tehát így. Régi kihívás számomra az Ószövetség haragvó Istene és a jézusi „dobj vissza kenyérrel” közötti nagy-nagy ellentmondás, ami így most szépen összekapcsolódott bennem, sőt magyarázatot is találtam a sorok között. A szeretet előtt muszáj rendnek járnia. Mert igazi szeretet csakis a rend alapján megy. Következetes és bátor, őszinte nem-ek sorozata az alapja annak, hogy igaz igent-t tudjon az ember mondani, hogy elég jól legyen hozzá, hogy igaz igent tudjon mondani. Hoppá. Csudába. A szeretet bizonyos értelmben „hülyeség” tehát, mármint sokan erőltetik, akik számára egészen egyszerűen nem időszerű, mert nem képesek még rá, mert nincs rá elég erejük, mert nincsenek elég jól hozzá, mert előbb nemeket kellene mondjanak, homok alá, sziklákig, tehát az igazságig így lejutva, hogy arra a szeretet mindenkit és bárkit fogadó házát aztán valóban építeni tudják. MAJD.
A lágyság alapja a keménység, a szeretet feltétele a rend.
Jézus előtt János, a haragvó próféta üzenetét KELL mind megértsük és kövessük, aki érdekes módon vízzel keresztelt viszont másrészt csak. Míg Jézus, a „lágy” pedig tűzzel. Szép ez nagyon. Hogy a kemény Rend türelmes, mint a víz, és a lágy szeretet ezen belül található, viszont a választás a kettő között, tehát a Rend és az Öntörvényűség között kötelezően muszáj, és totális következményekkel jár, mert tűzzel és végleg pusztul, akinek nem sikerül élete során az igazodást elérnie. Hmm. Így nézve következmény „csak” a szeretet, ami tehát NEM lehet Cél, hanem a Cél a Rendhez való igazodás kell legyen, és a szeretet állapota, az arra való képesség a Rend választásának és követésének a következménye. Remélem érthető… Többen mondtátok mostanában, hogy egyre nehezebbeket írok, de ezek a témák foglalkoztatnak, és így tudom ma még csak mondani, a felfedezés pillanatai az én számomra is ezek még most, ettől nyakatekert, idővel bizonyosan egyszerűsödik. Öröm, ha ennek ellenére végigolvastál – csodálatosan Boldogságos Karácsonyt kívánunk, Angikával együtt, a már felállított fa és a havas Halászbástya alól!
*
Abban az időben Zakariás, János atyja eltelt Szentlélekkel, és ezekre a prófétai szavakra nyílt az ajka: „Áldott az Úr, atyáink Istene, mert meglátogatta és megváltotta az ő népét; erős szabadítót támasztott minekünk szolgájának, Dávidnak családjából. Amint szólott a szentek szájával, ősidők óta a próféták ajka által, megszabadít az ellenség kezéből, mindazoktól, akik gyűlölettel néznek minket; atyáinkkal irgalmat gyakorol, hogy szent szövetségére emlékezzék, az esküre, amelyet Ábrahám atyánknak esküdött, hogy nekünk váltja be, amit ígért; hogy félelem nélkül és megszabadulva az ellenség kezéből, neki szolgálatot teljesítsünk: szentségben és igazságban járjunk előtte napról napra, amíg élünk. Téged pedig, gyermek, a fölséges Isten prófétájának fognak mondani, mert az Úr előtt jársz, egyengetni az ő útját; az üdvösség ismeretére tanítod nemzetét, hogy bocsánatot nyerjen minden bűnük Istenünk irgalmas szívétől, amellyel meglátogat minket felkelő Napunk a magasságból, hogy fényt hozzon azoknak, akik sötétségben és halálos homályban ülnek, lépteinket pedig a béke útjára vezérelje.
Lk 1,67-79
Betegség és kudarc mind hiszti „csak”.
Gyógyulás, siker, párkapcsolat kulcsa NEM az akarás, hanem az időszerűség.
A rossz oka a jó.
Az egyetlen helyes alapállás a hála.
Sötétség? Nincsen.
Ne hagyd, hogy a félelem vagy fájdalom visszatartson, különben nem csak a megújulást hordozó lehetőség, de vele magad is pusztulsz!
Teremtés vs. Alkotás
Nemzeni – tehát a szükséges munkát helyesen elvégezni – akarat tud. Bármit. Két módját ismerem ennek, melyek közül az első a vágy, ami egyszerűsítve emberi arrogancia, hogy ÉN akarom, megszerzem, teszem, és a másik a szeretet, pontosabban az abból fakadó együttérzés, ami akár a szűznek is Fiat támaszt. Megárnyékoz a szó Tovább
A fény a sötétből születik.
Nem látsz, nem tudod, nem hallasz, nem megy? Nekem sem. Az év legsötétebb napjait éljük, a szeretet nagy ünnepe előtt, bírd ezt picit még, az Új Fény hamarosan, belül születik majd, és újra menni fog!