Csoda. Már megint. Csudába is! Annyira nagyon remélem reggelente, mielőtt a napi evangéliumot megnyitom, hogy ne csoda legyen. Ma ne. Hadd ne! … Miközben másrészt Tovább
A szeretet közösség. Sőt Család.
Tudsz-e kérni? Mersz-e? Vadidegen, meglepően ismeretlen, de mégis furcsán ismerős embertől… sőt: férfitól vagy nőtől, Tovább
„Működő” dolgot elhagyni mersz-e?
Ott tudod-e hagyni az(oka)t, aki(k)nek nagyon nagy szüksége van Rád az(ok)ért, aki(k)nek látszólag kisebb, de Te tudod, hogy az mégis fontosabb? Tovább
Isten NEM személyválogató.
Az egyik legnehezebb téma, számomra, huzamosabb ideje már, hogy Isten nem személyválogató. Más szavakkal: hogy nem kell jobb legyek, én, itt és most, ma, hanem elég vagyok, aki vagyok, mert tehát a Minden-s-Ég így IS szeret. Fontos ez nagyon. Tovább
Munka Bizalomból Születik.
Soká nem értettem, hogy általam sikeresnek tapasztalt emberek miért a Csapatot mondják legelső sikerkritériumként, minden más előtt, hogyan lehetne fontosabb, mint hogy mit csinálunk, tehát a Cél, vagy hogy miért csináljuk, tehát az Ügy, a Küldetés. Aztán megértettem, Tovább
Isten NEM küld.
Szabad Akarat. Van. A kapcsolódás, tehát a szeretet legmagasabb foka, aminek lényege, hogy Rád bízom hogy döntesz, még ha van is arra irányuló szándékom, hogy az hogyan lenne jó vagy helyes. Tovább
A sötétség FELÉ, Menj!
Nincsen elég sötét, bárki bármit is mond, fontos ezt ma, vízkereszt napján megállapítani. Még mindig nincs. Ugyanis Isten nélkül ember sincsen, tetszik vagy sem, nem vagyunk magunknak elég. Sőt. Isten sem elég nekünk magában, önbecsapás egyedül elérni próbálni, mert igazán csak tettekben lehet, a világban hatva, tehát kapcsolódva, amihez így a többiek is kellenek, mert mindez egy-ütt, a világ egyetemlegessége Isten, s így mindez együtt, a mindezzel való kapcsolódás kell a valódi emberséghez is. Vízkereszt a Fény. Mélypont közelében a világ, szép ez és örömteli, de NEM értük még el, tehát szenvedjetek emberek, még és jobban és JOBBAN, míg a sötétség legmélyén az egyetlen lehetséges megoldást: Istent, tehát egy-mást megtaláljátok! Szer-e-tett. Nem a Tied. Enyém sem. Mindenkié. Hogy mit prédikálok? Dehogy. Prédikálni semmi értelme, tudom egy ideje már, tehát megállapítok csak. Hogy
NINCSEN elég sötét.
Még mindig nincs. Amit onnan tudok, hogy tömegesen változnának az emberek, találnák az egy Igaz vezetőt, igazodnának tettekben látszó módon, máról holnapra, ha elég sötét volna. De nincsen. Jó kimondani. Sőt. Tenni érte, hogy Legyen, sötétebb, tehát zárd is ezt nyugodtan be – olvasás?, ugyan! – menj és zuhanj, őszintén, mélyebbre, bátran, tovább, míg a váltás be nem következik, míg a Fényt meg nem látod, önzés és önközpontúság alján, ameddig csak tudsz, menj, Vágyj, ÉLJ, tombolj, míg az epifánia elér. Hogy az mi? Megvilágosodás, egység-látás, jelenés, Fény. Vár. El fog érni, ígérem, csak Menj! – ha engem, az önző-pöcs-szépfiút elért, akkor Téged, és mindenki mást is el fog, amint az éjszaka elég sötét, hogy a Csillag látszon. Vezet majd. Mint a pásztorokat. NE félj tehát, hanem Menj!, a sötétség FELÉ az Út, ha a Fényt derűsen követni még nem tudod!