Időnként egészen komoly kétségeim vannak, hogy ezt vagy azt Jézus valóban mondta, valóban így mondta-e. Érzet csak. Berzenkedés, legbelül, bennem, hogy valami nagyon-nagyon furcsa – például a mai igehely, mintha nem illeszkedne a tanítás számomra érthető lényegéhez… A személyes Istenkapcsolat próbája számomra ez, amikor a kétezer éves könyv, és a belső érzet ütközve találkozik. Hogy melyikben bízom, hova hagyatkozom. Persze, igen, végül mindegy. Egy ideje ez az élményem, hogy minden magyarázat mindegy, szinte, illetve tapasztalat után érdekes csak, hogy az Istenkapcsolat lényege tapasztalás által ráismerni a ráismerésre, tehát a közvetlen kapcsolat élményre, ami után mankókra – mint például kétezer éves könyvek – az ember egyre kevésbé támaszkodik. Hmm. Mintha gyógyítást ígérő medenceként rajzanának milliárdok Jézus szavai körül, de lustán és lassan mozogva. Nem fog menni. Így nem. Hanem: Kelj fel, és járj! Ritka, akit fel lehetne erre szólítani, akit érdemes, akinek utolsó széllökésként épp az én hangom időszerű, hogy a hiedelmek és a bizonytalanság fájáról a lelke érett gyümölcsként végre elszakadjon, de persze előfordulhat. Ahogy a Te hangoddal is. Az igazság szél, ami folyamatosan, általunk fúj. Használd a Hangodat!
–
Jézus így jövendölt Jeruzsálem pusztulásáról és a saját második eljöveteléről: Amikor látjátok, hogy Jeruzsálemet hadsereg veszi körül, tudjátok meg, hogy elérkezett a pusztulása! Akkor, akik Júdeában vannak, fussanak a hegyekbe; akik a városban meneküljenek el; és akik vidéken vannak, vissza ne térjenek! A bosszúállás napjai ezek, hogy beteljesedjék mindaz, amit az Írás mond. Jaj, a várandós és szoptatós anyáknak azokban a napokban! Nagy gyötrelem lesz a földön, és az ítélet haragja sújtja ezt a népet. Lesznek, akiket kardélre hánynak. Sokakat fogságba hurcolnak pogány népek közé. Jeruzsálemet pogányok tiporják, amíg idejük be nem telik. Jelek lesznek a Napban, a Holdban és a csillagokban, a földön pedig kétségbeesett rettegés támad a népek között a tenger zúgása és a hullámok háborgása miatt. Az emberek megdermednek a rémülettől, miközben várják, hogy mi történik a világgal. A mindenség összetartó erői megrendülnek. Akkor majd meglátják az Emberfiát, amint eljön a felhőkben nagy hatalommal és dicsőséggel. Amikor mindez beteljesedik, nézzetek fel, és emeljétek föl fejeteket, mert elérkezett megváltásotok.
Lk 21,20-28
Öröm, ha megosztod!
