Akkor most férfiaknak, újra, mert fontos, mert egyszerűen nincsen más lehetőség: nyűgözz le, határtalanul, vagy becsüld jobban meg. A nő ebből a kettőből, és csakis ebből a kettőből ért. Amikor konkrét géniusz vagyok, a sosem látott, a hihetetlen, hogy megszületett lángelme, az alkotó, a Lelkesült, a Férfi, vagy mikor a figyelmes, szeretetteljes, nagy és erős Medve, a megbízható és gondoskodó. Érdekes ebben, hogy mindegy melyik. Akármennyire lehetek pokróc, amikor lenyűgöző vagyok épp, mert bármit elfogad, bármit elvisel, rajongó szemekkel csüng olyankor rajtam, és másrészt alig kell fantasztikus legyek, ha nagyon megbecsülöm. Ez működik. Egyik vagy másik, a végleteket persze kivéve, azok nyilvánvalóan nem. Hmm. Közhely-gyanús, igen, tudom, de csak legyen szépen kimondva ez is. Valamint, hogy a végletek tényleg nem működnek, tehát mindkettőből kell valamennyi. Amiből kiemelni most azt szeretném, hogy tehát MUSZÁJ lenyűgözőnek is lenni. Aminek egyetlen módja van, mutatni ami Lelkesít, aminek egy módja van, mutatni, ami legbelül foglalkoztat épp, ügy és funkció, bármilyen készületlen, tehát elnagyolt, tehát „béna” is esetleg még a kép. Lenyűgözni csakis lelkesedés tud, aminek önfelvállalás a kulcsa. Hogy fogalmad sincs? Ugyan már. Minden férfiben van, születik Valami legbelül. Hogy hihetetlenül elképzelhetetlen, hogy menne? Ne hidd! Senki nem vágyik nagyobbat, mint amire képes. Hajrá! … és segítség is van, ha kéne!
Öröm, ha megosztod!
