Ezt vettem észre, mondják mások is, hogy egy ideje nagyon ritkán van kedvem/erőm beszélgetni. Merengtem ezen, és az látom, hogy azért van, mert lekötnek a tennivalók és a társak, akikkel a közös ügyön dolgozunk. Teljesen. Érdekes ez. Legfeljebb támogató minőségben beszélgetek tehát egy ideje már csak, olyankor mindig van formális kerete is, illetve az Ügy szolgálatában is abszolút célzattal kommunikálok, mindig világos, hogy van, hogy merre van a Dolgunk, az én fejemben legalábbis, konkrét a téma vagy projekt, Munka, minimum lehetőség, csakúgy beszélgetni egy ideje legfeljebb csak barátokkal és családi körben tudok. Hogy mért írom ezt le? Részben mert foglalkoztat, másrészt mert több megbántás-közeli helyzet volt a közelmúltban, ahol ugyanezt rövidebben mondtam el, vagy túlröviden, vagy egyszerűen csak nem válaszoltam, mert nem volt épp erőm sehogy elmondani, és ezt is pótlom most, remélem, e bejegyzéssel. Mert fontos. Nem nem vagy értékes vagy érdemes számomra. Hanem az időm és az energiám korlátos. Sok a munka, nagy a Hegy, miközben persze nincs is. :-)

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!