Fura dolog ez, de ellentétben azzal, amit gyermekkorunkban tanulunk “árulkodni” mégis fontos, az árulkodó ember nem feltétlen “jófej”, viszont bizonyosan hasznos. A másiknak és a közösségnek is. Sőt magának. Mert gyakori helyzet, hogy az egyéni erkölcs megbicsaklik. Egyrészt. Másrészt még nem született olyan ember, akit mások véleménye valóban nem érdekelt volna, ha mégoly kis mértékben is. No és ebből fakad, hogy fontos egymással beszélni, és ha ez nem elég, akkor hasznos a közösségének elmondani, ha felebarátunkkal vitánk van. Mégpedig nem csak mert a többség álláspontjára van esély, hogy hallgat – hanem mert praktikusan szembesülhetünk a saját tévedésünkkel is, ha ez esteleg a helyzet. Jobban belegondolva az árulkodás például a média funkciója, és működik is általában, kivéve, amikor nem, mert a közösségi álláspont elmaradott. Friss élményem kapcsán jut ez eszembe most, mintha a véleményvezérek nagy része pogány volna vagy vámos. Értve ez alatt, hogy kívül állnak a közösségen, amiben magamat részesnek érzem. Sőt. Kívül állnak, és ez rossz nekik. A nehézség, hogy tömegek állnak kívül, az emberiség nagyobbik része, és bár szívesen segítenék, de az Idő a legnagyobb úr. Az idő és a szenvedés. Az egyik múlik, a másik fokozódik, ami bizonyosan hajtja a hit malmára a vizet – és az embereket. Jól van ez így. Kivéve, hogy a hívek közössége mintha nem látszana eléggé. Ami alatt nem a vallásgyakorlók, hanem a valóban hittel élők közösségére gondolok. Aki hittel él, kockázatot vállal, mert a hit útján az ember fogalmilag kerül folyamatosan bizonytalan, mert új helyzetekbe, hiszen halad, tehát a környezet állandóan változik – nem élsz valódi hittel, ha nem változik folyamatosan a környezeted, ha nem tapasztalasz bizonytalanságot és kihívásokat, ha nem vállalsz kockázatot. A hit útja a kockázatos. Az egyetlen valódi út. Döntésekben. Tettekben. Meg abban is, hogy kinek mit mondok. Hmm. Újrakezdjük a beszélgetéseket. Mert nem az igazi, nem halad eléggé, sőt stagnál és romlik, ami biztonságos.
*
Abban az időben Jézus így szólt apostolaihoz: „Ha testvéred vétkezik ellened, menj és figyelmeztesd őt négyszemközt. Ha hallgat rád, megnyerted testvéredet. Ha azonban nem hallgat rád, vigyél magaddal egy vagy két társat, hogy kettőnek a tanúbizonysága vagy háromé tanúsítsa a dolgot. Ha rájuk sem hallgat, mondd meg a hívek közösségének. Ha a hívek közösségére sem hallgat, vedd úgy, mintha pogány volna vagy vámos. Bizony mondom nektek: Amit megköttök a földön, meg lesz kötve a mennyben is; és amit feloldotok a földön, fel lesz oldva a mennyben is. És bizony mondom nektek: Ha ketten közületek valamiben egyetértenek a földön és úgy kérik, megkapják azt mennyei Atyámtól. Mert ahol ketten vagy hárman összejönnek az én nevemben, ott vagyok közöttük.”
Mt 18,15-20
Öröm, ha megosztod!
