Vasárnap van. És annyira fontos megpihenni. Fontos lenne. Ha menne. Hogy huszonnégy óráig ne csináljon az ember semmit – hanem belül legyen. Férfi esetében a belül a család. Velük. Magammal-velük. Az Úr napja, igen… de érdekes ezekkel a törvényekkel, hogy azt tapasztaltam, hogy magam miatt jó betartani őket. Ami nem is betartás igazból egy jó ideje már, mert nem a parancs miatt teszem,. Hanem mert próbáltam nem így élni, és az nem működött. És ezért önként élek pont úgy, milyen érdekes, amilyen a parancsok keretein belüli élet.
Azt tapasztaltam, hogy ahhoz, hogy jól működjek, ahhoz valóban úgy érdemes éljek, ahogy az isteni forrásból származó törvények és példabeszédek és életpélda mutatja. A saját tékozló fiúm pokoljárásából tanultam ezt.
Ha belül vagyok, tudok a forráshoz, tehát Fel kapcsolódni… ami minden napnak része, de heti és éves bontásban is szükségem van erre. Pihenés, igen, de nem csak pihenés, hanem visszatekintés is. A munka öröme. Hogy na ezt most megtettem. És ez jó. Az én kicsi teremtésem, amivel kicsiségem ellenére a nagy egészhez hozzájárulni tudtam: jó. Elvégeztem, amit tudtam (vagy: lusta voltam.)
Isten a hetedik napon megpihent, de Isten: Isten. És ő “csak” hat napot, egy hetet dolgozott. Az én élményem összetettebb. Mert megpihenek, igen, de ezzel egyidőben indulok. Ha megpihenek, és figyelek arra, ami történt, az Öröm, amiből Hála következik a Teremtő felé, amiből az Új Hét munkája indul. Három fázis. Visszatekintés-számbavétel. Hála és kapcsolódás-lenyűgözöttség-imádat. Az új hét tennivalóinak tisztulása bennem.
Írhatnám, hogy “a tennivalók tisztázása”, de nem az. Nem tisztázás, mert nem akaratlagos, hogy akkor na most számba veszem, hogy mit is kellene csináljak. Hanem előtérbe kúsznak dolgok. Rendeződnek bennem a semmittevés közben. Maguktól. „Letöltődnek”. Tehát nem azért, mert úgy döntök, vagy akarom.
Öröm, Hála, Tisztánlátás. Amiből hatalmamban csak az Öröm áll. Mármint a Figyelem, hogy Öröm legyen. Ez az egyedüli, ami az én döntésem. A Hála, a Tisztánlátás, sőt a Munka is következmény.
A helyes Munka a tisztánlátás következménye, ami a Hála következménye, ami az Öröm következménye, ami a (helyes) Figyelem következménye. A helyes Figyelem számvetés. Látni, ami jó.
Fontos ehhez, hogy magammal kapcsolatban az elfogadás alapján kell álljak – tehát kicsiségből és tökéletlenségből kell induljak. Régen úgy érzetem, hogy a világ sorsa rajtam múlik, hogy meghatározóan fontos ember vagyok a generációmban, aki sokaknak kell rengetget adjak, és állandóan feszületem emiatt, soha semmi nem volt elég, mindig lehetet volna többet, ami aztán annyira nyomasztóvá vált, hogy egy idő után a cselekvést is teljesen lebénította. A hübrisz, az arrogancia. Nem rajtam múlik a világ sorsa, hanem a magam kis feladatát elég elvégezzem, és ha bármit is sikerül a teremtéshez hozzátenni, legyen az bármilyen apró, már örülhetek neki.
Munka, Számvetés, Hála, Öröm, Tisztánlátás, Munka.
A hetedik napon, ami egyben az első – és ugyanígy napon belül és hónapok léptékében is. Napok szintjén a számbavétel ideje az este. Hálával zárom a napot, és reggel megint hála, amiből a tettek következnek. Dél újabb ciklus, visszanézek a délelőttre. Hónapok szikjén a szabadság fontos. Tíz évig nem tudtam szabadságra menni. Nem engedtem magamnak meg. Mert “fontos” vagyok, és “sok” a dolog. Ugyan. A dolog valóban sok, de annyira fontos nem vagyok.
Lásd a jót, ember – és Örülj neki!
Öröm, ha megosztod!
