Érdekes ez az állandó birkózás fény és sötétség, remény és reményvesztettség, hit és hitetlenség között. Hogy az egyik pillanatban még minden rendben van, és a másikban már egyáltalán semmi nincsen.

Hogy mi segít?
Nekem a munka.

Magam munka által égetni.

Tegnap esti, ma reggeli élményem ez: energiát tenni abba, aminek szerintem értelme van. Ez az egyedüli, ami segít. Mert a magamba zuhant önközpontúságból kiragad… tehát kapcsolatba, sőt bekapcsoltságba lendít.

Nap törekszel lenni, vagy fekete lyuk vagy!

Hogy de mi van a visszajelzéssel? Hogy a munka csak akkor megy, ha van sikerélmény? Az én tapasztalatom az, hogy igen is, meg nem is. Értve ez alatt, hogy a visszajelzés nem csak kívülről jöhet, hanem belül is érezhetem azt, valóságosan, én, egyedül, magamban: hogy ez jó – és amikor ezt érzem hogy ez jó, akkor azt is mindig érzem, hogy halad.

Ami jó, halad – ami halad, jó.

A fényt és a hőt, amit a helyes munka által fejleszt: látja és érzi az ember. A kérdés nem ez. Hanem, hogy be tudom-e a fénnyel és a hővel érni, amit én leadok, vagy a sikerélményhez is ragaszkodom, hogy mások megerősítsenek.

Szerinted minek van értelme?

Hogyan tehetsz bele ma, most energiát, figyelmen kívül hagyva azt, hogy akár semmilyen reakciót nem kapsz, semmilyen eredmény nem lesz?

Te hogyan fejlesztesz Hőt, miképp adsz Fényt? Kiknek?


Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!