Szeretett Mind!
Színpadképekről beszélgettünk tegnap a közösségben, hogy olykor az élet annyira alapvetően változik, mintha egy színpad rendeződne át körülöttünk – ami egyrészt nagyon gyors, és másrészt a már megismert szepelők sem feltétlen térnek a következő felvonásban vissza.
Megrázó élmény ez. Különösen, ha félek attól, hogy mi lesz, vagy ragaszkodom emberekhez, és így nem akarok az előző felvonásból továbblépni. Egyrészt. És másrészt gyakran nehéz eldönteni, hogy a darabon belül vagyok még, és új kihívásokat kell gyorsan megoldjak – vagy szünet következik, ahol a legjobb, amit tehetek, hogy hagyom az átrendeződést megtörténni.
Én azt szoktam figyelni, hogy tudok-e hasznos lenni. Ha igen, tehát amikor érdemben van mit hozzátegyek, amitől jobb lesz minden, akkor a darabon belüli a kihívás. Ha nem, tehát ha olyan alapvető folyamatok sodornak gyorsan, amiken nem áll hatalmamban változtatni, akkor szünet.
Nagyon fontos mindent megtegyek, amikor van mit tenni, és nagyon fontos semmit tegyek, amikor nincsen ráhatásom.
Tudni-látni-érteni megengedni, hogy nagyobb erők olykor a színpadot átrendezik.
Bizonyára ismerős…
Nagyon nem mindegy, hogy a két felvonás között visszavonul, és pihen kicsit az ember – vagy mérgezett egérként rohangál az élete bomló díszletei között, kifelé tartó szereplőket visszafelé rángatva, és így állandó káoszba ütközik.
Nagyon nem mindegy, mert az erőlködés semmit nem old meg, de a szünetet elhúzni ettől még képes, ami így az előző színpadkép erőltetett meghosszabbítása lesz, ahol minden erőmmel tartom az idejétmúlt díszleteket, és így az új fejezet el sem kezdődhet…
Másképp:
Aki állandóan káoszba ütközik, nem jó felé tart – erőlködés helyett pihenni-elengedni érdemes.
A rend úgy tűnik az, hogy a függöny NEM megy le, amíg a színpadon vagyok. Tehát az új felvonás nem kezdődik el. Amíg ellenállok. Hanem megengednem kell, hogy minden változik. A megengedés tünete nem csak az, hogy hagyom, hanem hogy szándékkal hagyom, és nyugodt vagyok – sőt egy kis izgatott kíváncsiság jellemez, hogy az új életszakasz milyen lesz.
Jó pihenést mindenkinek!
Bátorság,
István
NE LEGYÉL EGYEDÜL!
Változás idején a káosz vad vizei erősen rángatják az embert – a legjobb nem egyedül lenni. Közösség megtart, megért, megnyugtat, és ismerkedni is lehet.
együtt (sokkal!) könnyebb 👉 enakademia.net
Öröm, ha megosztod!