Olyan nagyon szép számomra, hogy a jézusi tanításban minden benne van. Ez a mai részlet például a minták csődjéről szól. Olvasd figyelmesen…
Egy alkalommal Jézus a benne hívő zsidókhoz fordult, és ezt mondta nekik: „Ha megmaradtok tanításomban, akkor lesztek igazán tanítványaim: megismeritek az igazságot, és az igazság majd szabaddá tesz benneteket.” Ők erre tiltakoztak: „Ábrahám leszármazottjai vagyunk, és soha senkinek sem szolgáltunk. Hogy mondhatod tehát azt, hogy: »Szabadok lesztek?«”
Jézus így felelt: „Bizony, bizony, mondom nektek: mindaz, aki bűnt cselekszik, szolgája a bűnnek. A szolga nem marad mindig ura házában, de a fiú ottmarad mindvégig. Ha viszont (Isten) Fia szabaddá tesz titeket, akkor valóban szabadok lesztek. Tudom, hogy Ábrahám utódai vagytok, mégis az életemre törtök, mert tanításom nem fog rajtatok. Én azt hirdetem nektek, amit Atyámnál láttam; ti ellenben azt teszitek, amit a ti atyátoktól hallottatok.”
Erre közbevágtak a zsidók: „A mi atyánk Ábrahám!” Jézus így folytatta: „Ha Ábrahám gyermekei vagytok, tegyétek is azt, amit Ábrahám tett! De ti az életemre törtök, bár azt az igazságot hirdetem, amit Istentől hallottam. Ábrahám ilyet nem tett. Ti azt teszitek, amit atyáitok tettek!” Ők azonban tovább erősködtek: „Mi nem vagyunk törvénytelen gyermekek, csak egy atyánk van: az Isten.”
Jézus azonban megállapította: „Ha Isten volna atyátok, szeretnétek engem, mert én Istentől vagyok, és tőle jöttem. Nem a magam nevében jöttem, hanem az Isten küldött engem.” (Jn 8,31-42)
Az Atya az Igazság, Jézus az Atyával az Igazságban egy, és Velük bárki azonnal eggyé lesz, aki az Igazságban tud járni.
Nos?
A minták soká kötnek, de az ember végül kitör a börtönből, és átmeneti tévelygés – önismeret / önimádat – után az Igazsághoz jut el. Mert nem lehet máshova eljutni. Mert nincsen más. Csak a saját fejemben tévelygés van és az Igazság. A saját fejemben tévelygés az igazság szándékos halogatása. Mert félünk kilépni. De ez is rendben van.
Magány az ár, és a magány megoldása az Igazodás.
A kritikus időszak a minták csődje és az igazság megtalálása közötti, amit mostanában “pokoljárásnak” szoktam mondani.
A “lélek árnyékával” szembesül az ember, és “meg KELL maradni a tanításban”. Nehéz. Bruáltisan nehéz, mert a lélek árnyéka elképesztő ERŐVEL csábít, húz le, emészt, veszélyeztet…
Hmm.
A lélek árnyéka a vágyak csábítása, ami a szirének dala. A tanítás a kötél, ami az árbochoz köt.
NEM éled túl – évekre, vagy évtizedekre is eltévedhetsz – ha a kötél helytelen. Tömegek kapaszkodnak könnyű (áldozatot nem igénylő) és gyors (azonnali) megoldást ígérő cérnákba napjainkban…
Másrészt a legjobb tanítás is csak kötél.
Ami magában nem vált meg. A tanítás megóv, de NEM vált meg, az ajánlások követése még NEM az Igazság! Hanem a tanítás az Igazság megismeréséhez vezet el – ha elég ideig kitartasz benne –, és szabaddá az, tehát az Igazság megismerése tesz.
Elképesztően fontos ez… Hogy
semmilyen tanítás nem tud szabaddá tenni, semmilyen tanítás nem Az Igazság.
Még Jézusé sem. Hanem minden tanítás útjelző csak, a tanítás csakis útmutatás lehet. A helyes tanítás az Igazsághoz vezet. Az Igazsághoz, amiről az embernek saját élmény által lesz bizonyossága.
A helyes tanítás az Igazsághoz vezető áldozatos úton tart meg.
Az igazságot valóban érteni tanításból nem, hanem csakis tapasztalva lehet.
Csak az érti, aki egy helyes tanításban elég ideig kitart, tehát egy Igaz, mert Igazságban álló tanítóban elég ideig bízik.
Aki megérti, automatikusan próbálja tanítani – nem értette valóban meg, aki nem próbálja tanítani (!) –, de a tanítás mégsem lesz igazság. Hanem a tanítás csakis útmutatás, mert csakis útmutatás lehet, a legtisztább tanítás is.
Hmm. Szép ez nagyon.
Igazságról beszélek, de nem Igazságot.
Mert Igazságot beszélni NEM lehet.
Az Igazság Van.
Öröm, ha megosztod!
