Vasárnap reggel van, futok a sír felé, három egyszerű kérdéssel… Tényleg feltámadt? Valóban a bűneink miatt, miattam is jött? Megváltott?
Itt és most történik mindez, az örök jelen kősziklába vájt örök sírjában, a szívem közepén, ahol az Igazság lakik. Az emberi szív legmélyebb és legtitkosabb helye A Barlang, amit soká félünk megközelíteni, mert a Szörny morgása hallik. Szép ez nagyon. Hogy a sötétben szörnyeket látunk, a sötétben – tehát az ismeretlenben – nem tudunk más látni, mint szörnyeket, amíg le nem merészkedünk. Oda. Vágyaink tavának legmélye, a lélek sűrű sötét erdejének közepe egy barlang, a Krisztusi sír. Mert ide csak Ő tud fényt hozni. Lefelé vágyakozni bár nélküle is tudunk, de a barlangot Bevilágítani (az igazságot hozzáférhetővé tenni) csak Ő képes. Szép ez nagyon. Hogy az Igazság Barlangjában otthonosan csak Jézus mozog, ami nem azt eredményezi, ami logikus lenne, hogy kézen fogva bevisz, és mostantól együtt mozgunk, a megváltó és én, és így indul új élet… nem. Hanem ellenkezőleg, magamat kívül hagyom, és olyan leszek mint Ő: Jézus költözik belém, vesz át engem, ami az Új Élet, hogy bennem a megváltó, tehát a megváltás megszületik, miután ÉN magamba belehalok.
A Barlang a transzformáció barlangja, a lélek legmélyén, amiben az újjászületés forrásának vize fakad. A Szörny neve Jézus, és azonnal szelídül, amint meg tudja az ember szólítani… mindig is szelíd volt, épp csak beszélni nem tudtunk Vele a Név nélkül – az Igazság Szörnyeteg annak, aki nem meri kimondani, az Út Félelmetes annak, aki nem mer rajta járni, az Élet dermesztő pánik, ha nem merünk élni.
Tehát, igen, valóban megváltott. Mert megmutatta, aki Igazából Vagyok: az ember igazából Jézus. Egy Én Van. Mi mind. Együtt. És aki kívül marad, pokolra jut, mondhatnánk, de ez sem így igaz, hanem úgy, hogy aki magát választja az a káoszt választja, az önközpontúság önként vállalt pokol, amire nem Isten büntetése ítél, hanem az ember fantasztikus intellektusa imádja önnön magát tévesen agyon.
Az ember igazából Jézus. A Potenciál bennünk a Tökéletes. Mindenkiben.
Hogy a bűneink miatt jött, mert a mennyei Atyának engesztelésre van szüksége – ez nyilvánvalóan hülyeség. Érzed Te is, he elolvasod ezt a mondatot, ha egy kicsit is belegondolsz. Isten A Szeretet. Komolyan azt gondoljuk, hogy mi a kis bűneinkkel annyira felbosszantottuk, hogy “egyszülött fiának kellett magát közénk és a haragvó Atya közé vetnie”? Ugyan. Jézus nem a bűneink miatt jött, hanem a Kapcsolat miatt. Hogy Ő köztünk éljen, és hogy MI a Tökéletest tapasztalhassuk.
Végül, hogy feltámadt-e – és ami kapcsolódik: eljön-e vajon újra? … Az én élményem, hogy már eljött. Az én élményem, hogy Jézus eljött, újra, bennem. A szívemmel Érzem, lelki szemeimmel Látom, gondolataim folyamatosan Inspirálja, Beszélek Hozzá, Kapcsolatban vagyunk. Megrázó, tudom, már-már elmebaj gyanús, de nekem akkor is ez az élményem. És mivel az élményem az, hogy eljött, él, király, velem-Veled folyamatosan, így tehát az sem kérdés, hogy feltámadt-e.
Olykor azt képzelem, hogy már tartok valahol, vagyok Valaki. Ugyan. Egy Valaki Van. Egyrészt. Másrészt Az Egy Valaki bennem, Benned, mindenkiben otthont tud venni, amint a keresztet sikerül vállalni.
Csodás feltámadást!
Joós István
Öröm, ha megosztod!