Vízkereszt alkalmából, szíves megfontolásra: a merítkezés – mosakodás, megtisztulás, alámerülés, rendrakás, érzelmi stabilitás elérése, bűnbánat, a régi élet hátrahagyása – kihagyhatatlan a Kapcsolat és a Küldetés és a Közösség, tehát a vágyott boldog élethez szükséges “új ember” születéséhez.
Egyrészt.
És másrészt ez nem egy 5 perces aktus. Hanem évek. Évek, míg eléggé szenvedek, hogy a víz partjára eljussak, és alá akarjak merülni, rendet akarjak rakni. Évek, amíg a merítkezés legmélyebb pontjára – a fordulópont oxingénhiányos, tehát halálközeli állapotához! – eljutok, és elrúgom magam, hogy emelkedjek. Évek míg a vízből kiemelkedem, és újra levegőt kapok.
Évek.
És „a szentlélek galamb formájában” csak ekkor tud alászállni ránk – értsd: mindezek után, amikor erre valóban készen vagyunk, tud a Küldetés megérkezni. A jó hír, hogy van segítség. A korszakos rendszer pontosan erről, a merítkezésről, az új ember megszüléséről szól. Ahogy ez a tegnapi videóban is elhangzott.
Kiválasztott vagy. Valóságosan. A kérdés nem ez, hanem, hogy mered-e választani, hogy ehhez előbb le kell a régi életedet, a régi önmagadat húzd, ott ahova való: a vécébe!
Küldetés,
igazi nagyság,
boldog élet vár,
HA igen.
Öröm, ha megosztod!