… sötét van, igen, most a legsötétebb, és borús, de LÁSD a vékony csíkot az ég alján … holnap áttörünk … mind, együtt … és senkit nem hagyunk hátra … holnap megadjuk magunkat … ennyi a dolgunk, ez minden … nem ellenállni tovább … holnap megadjuk magunkat az abszurdan irracionális, követelően sürgető, sőt, sarokbaszorító, biztonságom igényét, szabadságom szubjektív vélekedését nem egyszerűen porba, de atomtöltettel repesztő igazságnak, hogy közünk van egymáshoz, sőt, kapcsolatban állunk, és a kapcsolódásnak más módja nincs, mint magam alárendelni, önként a másik felé Lépni, ha ő meg sem mozdul, akkor is … a távolság csak így leküzdhető, mégpedig, igen, magam miatt, mert én nem lehetek másképp Boldog … holnap Lépünk … ami az Odaadás, ami a Kapcsolat, ami a Szeretet, ami a Szolgálat, ami a Megadás, ami a Felelősségvállalás, ami az Önfelvállalás lépése lesz … semmi látványos … se kisbolygó, se egyéb katasztrófa, és mégis, holnap áttörünk … mert a kritikus tömeg ADJA MEG MAGÁT, holnap … az Igazságnak … és többé soha semmi nem lesz, nem lehet olyan, mint volt … holnap áttörünk … mind … együtt … egymás kezét fogva, az erősebbek a gyengébbeket támasztva, mind, Együtt … holnap Felvállaljuk Tehetségünk szerinti, Lelkesedésünk által jelzett Helyünk és megadjuk magunkat a Játéknak … a nemtudásnak … a nem kell tudásnak … a Teremtés módja a játék, mindig, minden a Játékkal indul … holnapra sokan, kritikus tömegben adjuk meg magunkat a Játéknak … a Játék Tér és Keretek … komolytalanság, és radikális szigor … nemakarás, oldottság, derű, és annak elfogadása, hogy vannak szabályok, hogy nem én írtam, hogy rám is vonatkoznak, s hogy megvan a helyem a táblán, hogy nem érdemes erőlködni, sem érteni akarni … mert a Kocka Dönt, és én nem értem, hogy miért, de mégis, ÚGY van jól … a Játék Lényege a Bizalom … a Kockában, a Táblában, a Rendben … Játék … ami, mégis, véresen komoly, mert az életünkre, sőt, a szeretteink életére megy … ki mint vet, úgy arat – fel kell vállalni, holnap megadjuk magunkat, a vetésnek, de az aratásnak is, mert a terményt be is KELL takarítani, ez IS a Rend, nem csak a vetés játékos, szeretetteli, földmeditációs, pozitívgondolatos, szeressükegymást gondoskodása … az aratás IS a Játék része … és a betakarítás erőszak, mert, igen, az almafának válság az almáit elengedni, HA-AMÍG érteni akarja – az almafa persze nem akarja, de én még igen, és mégis el KELL engedni, az almákat, amikor ideje … kemény, mert még csak az idejét sem én tudom … hanem ideje akkor van, amikor leesnek, vagy, amikor valaki letépi őket … mindegy … nagyon fontos, hogy mindegy … a Rend nagyobb és értem van és nem kell értsem … sőt, a Rend része az is, hogy nem csak rólam tépnek, de esetenként nekem is kell tépnem … sőt, vágnom, ölnöm … kalászt a búzáról … be kell takarítani, kicsiben, mint nagyban, a Játék Egy … ölni IS kell, hogy a mag és a pelyva elváljék és hasznosulhasson, értéke és funkciója szerint … a Rend fontosabb, mert nagyobb mint az élet … sokkal, hiszen a Halál is része, a tél, a pusztulás, a rohadás, a betakarítás FELTÉTELE az Újnak … holnap megadjuk magunkat … a Háborúnak … ami Játék, de mégis, életre, mert vérre, mert Igazságra megy … az Emberiség nagy része áttör holnap … megadjuk magunkat, annak, amit már rég érzünk, a vetésnek ÉS az aratásnak is, anélkül, hogy értenénk … mind, Együtt … és senkit nem hagyunk hátra … a Világnak, tehát a Világ és az Én szétválasztásának, az individuum kétezer évének, fontosságunk és önközpontúságunk tévedésének, a Forrással való önösszetévesztésnek vége … a Közösség Kora kezdődik.
Öröm, ha megosztod!
