Sokan kérdeznek az “utolsó” korszakról, hogy “királynak” lenni milyen, és én soká adtam kitérő, rózsaszín, majd meglátod választ, illetve ami még fontosabb: soká gondoltam magam is, hogy addigra majd már jó lesz. Hmm. Igen. Valóban jó. De soha ennyire kemény nem volt még az élet… Furcsa ez nagyon. Hogy egyre könnyebbet várunk, korszakról korszakra, hogy egyre könnyedebb lesz, de a valóság ennek épp az ellenkezője: egyre nehezebb. Boldog, de nehezebb. Sokkal boldogabb most, mint valaha korábban, de sokkal-sokkal nehezebb is…
Mert a külön identitásod szűnik meg.
Ezt jelenti, hogy részes. Szép szó magában, vágyakozik is az ember, míg tapasztalni kezded, hogy valami nem stimmel. Ami azért nagyon zavaró, mert közben pontosan érzed azt is, hogy nem a világgal, hanem Veled van a gond, TE kell észrevegyél valamit. A “király” születése a két dudás tipikus esete. NEM megy, amíg azt hiszed, tudod, vagy hogy neked és Rólad szól, hogy bármit is számítana a Te vágyaid és akaratod. Nem fog menni, nem igazán, nem úgy. A király lényege az Ország, annak szolgálata, ami tehát azt is jelenti, hogy ezen kívül, külön:
Nem létezel többé.
Nem létezel többé külön, és az akaratod sem létezik többé, az igazad pedig végképp nem létezik, hanem csak helyzetek vannak…. egyik a másik után, amiket itt és most kezelsz, legjobb tudásod szerint, miközben egy irányt tartasz – Az Irányt, a Helyes Irányt, a Kegyelemből Kapott irányt –, amennyire épp lehet. Sok. Olykor túl sok. Akkor imádkozol. Vagy elkeseredsz. Talán hisztizel picit, titokban, mert emberek bíznak, és követnek, senki nem láthatja meg… Elvonulsz. Aztán rendszert alakítasz ki, kapaszkodsz bele, de olykor ebből is kiborulsz.
Felelős nincs.
Felelős nincs, és hibás sincs, hanem az élet van csak, a tennivaló, helyzetek dinamikius egyensúlya, ami folymatosan követel, folyamatosan rázza a lelkedet. Mármint… ameddig Akarsz. Ameddig az imádatod célja – Ügy, Küldetés, Férfi – felé törni legfontosabb, ameddig azt gondolod, hogy bármi is JÁR Neked ehhez. Aztán egy ponton a szeretet kerekedik mégis felül. Legyőzi az imádatot, a többi ember az Ügyet, eldől mi fontosabb.
És akkor óriássá nősz.
A “bármi áron eljutni a célba minél hamarabb” törekvés helyét egy ponton “a szeressétek egymást” veszi ténylegesen át, játékos derű, ahol magunktól haladunk. Az együttműködés, a szeretet tettei által haladunk – és döbbenetes felfedzés, hogy mégsem Rajtad múlik az Irány, hanem, ahol Szeretet van, ott automatikusan Helyes az is. A szeretet lesz (mégis, újra) legfontosabb. A “Hős” imádata, a dicsőség önző hajkurászása helyett a Király Szeret, más nem számít többé – ami által az Erő Központjába, Isten Tenyerébe érkezel meg. És akkor ott:
Megszűnsz.
Megszűnsz létezni, önálló Akaratként, aki tegnap még voltál, akinek tegnap még tudtad magadat. És részessé válsz. Egy nagy egész apró fogaskereke a gépezetbe csikorgóan illeszkedve. Na ilyen a király lét. Attól totális hatalom, hogy totális szolgaság. Ugyanaz a kettő. Kicsit sem vicces. Az eleje semmiképp. Mert hiszen szeretem, aki vagyok. Megszoktam a Hőst. Ismerem. Komfotros… és egyszerre azt érzed, hogy ez így bizonyosan nem fog menni tovább. Érzed, sőt látod. Az Ügy, a Közösség és a Kapcsolatod állapotán, egyszerre. MIND stagnálni kezd, és Te pontosan tudod, hogy az életben stagnálás nincs, hannem ami egyszer stagnálni kezd az valójában haldoklik. És akkor segítséget kérsz, próbálsz, ahol eddig, de…
Senki nem tart meg.
Nem mert nem akarnak. Immár sokan szeretnek, sokan akarnának – de Önmagad feladásában-szétosztásában senki nem segíthet Neked. Nagyon, nagyon kemény. Hogy már azokra sem számíthatsz, akikre pedig támaszkodhattál eddig… illetve fordítva: számíthatsz, jönnek, csak épp nem működik többé, ami korábban még segített. Ráadásul legbelül ezt már Te is Sejtetted, és mégis billensz, hisztizel, követeled a segítséget, mígnem konkértan LÁTOD, hogy nem csak nem oldódik meg a helyzet, de agyon is nyomja a szeretteidet, ha tőlük vársz támaszt. És akkor megérted, hogy a segítség igazából felelősségvállas, hogy a feleősségvállalás végül A feladat – KELL legyen egy ember, aki akkor is tudja vállalni a felelősséget, amikor erre senki más nem képes. És hogy ez Te vagy. Nagyon kemény ez. Amikor megérted. Hogy mostantól Rajtad múlik, és senki más nem áll, többé senki élő ember nem állhat alattad, mert már túl nagy a súly: TÚL NAGY ÁRA VAN ANNAK, HA VALAHA MÉG KIBORULSZ, életek múlnak Rajtad, többé már nem eshetsz.
Ilyen a kiráy lét.
Most először ézrem, hogy nen biztos, hogy mindenkinek sorsa, hogy mindenkinek való, hogy mindenki képes volna rá. Hmm… Az emberek nagy része elég, ha Hős, férfiak és nők, Közösség tagjaként, nem mindenki kell Vezető legyen. Ha találsz egy másik embert, aki Téged támasztani tud és hajlandó, akkor már nem. Basszus. Kevesen vannak a királyok – és nem is tud több lenni, mert aki alkalmas támasztékot talál, azt magától nem engedi el, hiszen egyedül maradni nem jó. Miért mennél gyalog, ha biciklizhetsz is? Magától senki emberfia nem engedi el, ha valódi Támaszra, erős Királyra, igazi Közösségre lel.
A királyok kényszerűségből születnek.
Kevesen. Nagyon, nagyon kevesen – e világ legmagányosabb emberei. Mert NEM igaz többé, hogy a Nő megtart. Lesznek helyzetek, amikor nem. Lesznek helyzetek, amikor hullafáradtan is TE kell őt tartsd, tartanod kell, ha szereted, mert az erői végén jár ő is, és TUDOD, hogy világvége van, ha Te sem bírod tartani, valamelyikünknek bírni kell még… A jóbüdösfrancba. Azt hittem rosszul működik, hogy valamikor végül meg kell majd tanulja, hogy az Ő Dolga tartani engem, minden körülmények között, de nem. Nem képes erre. Nem képes erre, és nem is szükséges képessé váljon, mert én itt vagyok, jelen, pontosan tudom mi történik, ha csak el tudom engedni, hogy Ő vállaljon felelősséget – amire pillanatnyilag nyilvánvalóan képtelen –, akkor simán megtartom őt.
Basszus.
Mennyi szenvedést okoztam azzal, hogy azt gondoltam: JÁR nekem a támasz. Nem. Nem jár. Neki van igaza. Nem jár tőle és senki mástól sem jár, többé SEMMI nem jár – hanem a vezető egyedül is megáll. CSUDÁBA. NEM kell a nő megtartson, hibás az elvárás, többé már nem, mint hisztis Hős koromban… Hanem a vezető legalul áll. A Társ alatt is… Rá is Neked kell vigyázni, Fiam, és a Csapatra is, és a Közösségre, és Mindenki másra, aki elfogadja ezt Tőled. A vezető mindenkiért felel, aki Választja őt. EZT jelenti, hogy király, aki Totális Felelősséget Vállal.
Öröm, ha megosztod!
