KÉRJ!
Mert majd Isten megadja? … nem egészen. Hmm. Igen, de nem.
Hanem mert az Akarat működik. Amit az ember KÉR – ima, meditáció, sikertréning, bármi – azért:
maga is jobban cselekszik.
Tapasztalatom, hogy amit KÉREK (ha kérek, ez nekem sem erősségem) a fejemben van, folyamatosan, állandóan ezen pörgök, jobban elhiszem, hiszen a Kérés KI mondás, tehát felvállalás, önmegerősítő állítás. Plusz sokkal nehezebb halogatni, és nem reagálni / cselekedni, amikor lehetőség jön arra, amit kértem.
A kérés FÓKUSZÁL.
Kívánságokat fejben pörgetni sokkal könnyebb, mint VALAMIT kérni. Mi legyen az… Ez? Vagy mégis inkább az? Így? Vagy netán úgy? Esetleg amúgy? Kivel vagy kikkel?
A KÉRÉS tervezést, tisztítást, követel meg.
Tisztán-látást.
Végül bármely üzleti terv is “csak” kérés.
Nem pont úgy lesz. De TUDOM, hogy mit akarok, hogy nagyjából hogyan szeretnék haladni vele – illetve a kéréshez szükséges átgondolás letisztítja, hogy ezt így egyáltalán lehet-e.
– Adj Uram, Társat!
– Szívesen Fiam, de MIHEZ… ki vagy, merre mész?
– Adj Uram, Sikert!
– Örömmel fiam, de MIBE kezdesz?
– Gyógyulni vágyom, Atyám!
– Értem fiam, MIT teszel ezért?
Kérés már közepes intelligenciaszintű ember esetében sem állhat meg túl általánosan. Mert érzi az ember, hogy ez így hülyeség. És akkor beleás. Értve ez alatt az intellektuális munkát, hogy konkretizálja a kérést… vagy nem kér tovább.
Érdekes ez.
Az arrogáns ember nem kér.
Hanem elvár – ami bizonyosan nem működik.
Hmm…
A kérés tulajdonképpen párbeszéd.
Mondom, amit szeretnék, de érzem, hogy nem elég konkrét. A kérés folyamata, a napi ismétlődés által konkretizálódik… míg aztán egy nap már elég konkrét. Elég konkrét, hogy cselekedni lehessen. Ami a Hit.
A hithez kell, hogy a Cél lehetséges legyen.
Nem Isten számára. Hanem valahogy konkrétabban, nekem… Értelmetlen, túl nagy, túl távoli, túl idealizált, túl illuzórikus Célban nem lehet hinni. És túl önzőben sem. A cél tehát jó ÉS lehetséges kell legyen – így végül egy “ügy” marad, ami A) másoknak (is) jó, és B) megvalósítható.
És akkor innentől meg azt kezdem érezeni, hogy nade megtettem-e mindent…
A kérésben az jó, hogy
tiszta megfogalmazás ÉS aktív cselekvés kell, hogy ne égjen a pofám az előtt, akitől kérek.
Legyen az Isten, vagy vezető, vagy befektető, vagy házastárs.
Muszáj, hogy megtettem, ami tőlem telik, mert nyugodtan kérni csakis a lelkibéke állapotában lehet – amihez az ember LÉPNI kényszerül.
És akkor Halad.
Tehát a kérés teljesül.
:-)
Helyesen az kér, aki hálás.
*
Példabeszédet mondott Jézus arról, hogy szüntelenül kell imádkozni és nem szabad belefáradni.
Így szólt: „Az egyik városban élt egy bíró, aki Istentől nem félt és embertől nem tartott. Élt abban a városban egy özvegyasszony is. Ez elment hozzá, és kérte: »Szolgáltass nekem igazságot ellenfelemmel szemben.«
A bíró egy ideig vonakodott, aztán mégis így szólt magában: »Noha Istentől nem félek, embertől nem tartok, de ez az özvegy annyira terhemre van, hogy igazságot szolgáltatok neki, mert a végén még nekem jön és megver.«”
Az Úr így szólt: „Hallottátok, hogy mit mond az igazságtalan bíró. Vajon Isten nem szolgáltat igazságot választottjainak, akik éjjel-nappal hozzá folyamodnak? Talán megvárakoztatja őket? Mondom nektek, hamarosan igazságot szolgáltat nekik.
Csak az a kérdés, hogy amikor az Emberfia eljön, talál-e hitet a földön?”
Lk 18,1-8
Öröm, ha megosztod!
