A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem bele kell halnom. Tétlenség segít ebben, a lassan fokozódó szenvedés, de a legjobb az erőltetés, mert legjobban az intenzív szenvedés segít, hogy ne arra menjek – ne arra figyeljek –, amit Akarok, hanem amerre lehet. Hogy merre lehet? Ahol szívesen fogadnak, amerre hasznos vagyok. Mert ahol hasznos vagyok, tehát, amit mások tőlem akarnak, ott elfogadnak tőlem, és a sikerélmény erősít, így folyamatosan növekszem, egyre többet adok, tovább erősödöm, míg ezzel szemben az álmodozás tétlenség, időhúzás, képzeletben elfüstölt életerő, és az erlőtetes aktív energia pocsékolás, a tartalékok emésztése, gazdag emberek privilégiuma, amíg van mit. Hmm. Az álmodozás az óvatos – gyáva (!) – ember drogja. Amikor erőltetni nem mer tovább, mert fél, hogy válság lenne, és így időhúzást választ, akár évtizedeket, egy teljes életet elpocsékolva. Szabad. Persze. Vagy élhetsz jobban… sikerélmény a helyes alap, amihez a szükség a helyes irány. Ahol rám szükség van, arra tudok, arra lehet menni, és minden más arrogáns egoizmus és életveszély, mégpedig konkrétan az, mert álmodozás és erőltetés által az erőm fogy, vele a nyugalmam, derűm, stabilitásom, ami így magam és a kapcsolataim is rombolja, magánélet, munka, követők, csapat. Romlik. Egy darabig látszólag külön, míg a magány mélységeinek emésztőgödrében az ember végül rájön, hogy a dolgok valóban összefüggenek: én a kapcsolataim vagyok.

Az vagyok, amit másoknak adok.

Tíz éve kezdtem adni, azóta békülök a ténnyel, hogy követőim vannak – és közben évek óta próbálom valahogy website-ba, platformba, App-ba erőltetni őket. Múlt éjjel, az éjszaka közepén hasított belém, hogy talán nem is ez a feladat. Majd. Igen. Ha, amint működik, ami már működik, annak lehet majd App, de ehhez NEM fejlesztés ma a legfontosabb, hanem – ahogy eddig is – előbb én kell továbblépjek, vezetőként kell merjek kiálljak. Ennyi idő volt. Most fogadtam el. Követőim vannak, és a felelősségem nem az, hogy a fél világ életét megérintő webes rendszert vagy mobil alkalmazást távolról fejlesszek, hanem legelsősorban, hogy jól kiszolgáljam őket, Téged. Amihez ki kell a világba lépjek. Erre jöttem múlt éjjel rá. Hogy igazi erő, indító lendület, fogyasztható, sokaknak vonzó közösség kell, hiánypótló mozgalom, közösségi játék, amiben Akarsz személyesen résztvenni, és majd ha már ez megy, utána alkalmazást fejleszteni, hogy telefonon is terjedjen. Ami már megy. Amint már megy. A siker Isten akarata, a Hit jutalma, igazi siker másképp nincsen, mint hogy az ember megtalálja, akiknek valóban értéket tud adni, és a módot, ahogy legjobban – tartós csakis a jó ügyben hozott áldozat. Ami mindig embereken keresztül valósul meg. Az ember valódi kapcsolatban kizárólag más emberek által, tehát közösséget szolgálva lehet, aminek módja a hasznos közösségi munka (ügy), vagy a hasznos közösségi munkát végző másik ember támasztása (család). Minden más kevés. Higgy tehát, és cselekedj! Vagy ha még nem megy, akkor tegyél a TE Akaratodba többet, haljon hiú ábránd, pusztuljon önös vágy, bármi jó, csak a passzív önpusztítást: az álmodozást hagyd! A siker nem a pénz. Hanem a siker az, hogy kellesz, mert hasznos vagy másoknak. Aminek eredménye a pénz. Bizonyos, ha csak kitartasz a hasznosságban. Ábrándok helyett tettek által. Ahogy épp lehet. Ma, MOST, Általad. Elég a mustármagnyi hit. Elég vagy!

*

Egy alkalommal egy ember járult Jézushoz, és térdre borulva így kérlelte őt: „Uram, könyörülj fiamon! Holdkóros szegény, és sokat szenved. Hol tűzbe esik, hol meg vízbe. Elvittem tanítványaidhoz, de nem tudták meggyógyítani.” Jézus így válaszolt: „Hitetlen és romlott nemzedék! Meddig leszek még veletek? Meddig tűrjelek titeket? Hozzátok ide a gyermeket!” Jézus ráparancsolt az ördögre, az kiment belőle, és a gyermek azonnal meggyógyult. Amikor Jézus egyedül volt, a tanítványok hozzá mentek, és megkérdezték: „Miért nem tudtuk mi kiűzni?” Ő így válaszolt: „Mert gyönge a hitetek. Bizony, mondom nektek, ha csak akkora hitetek lesz is, mint a mustármag, és azt mondjátok e hegynek itt: Menj innét amoda! – átmegy, és semmi sem lesz számotokra lehetetlen.”

Mt 17,14-20

Share on FacebookTweet about this on TwitterEmail this to someone Öröm, ha megosztod!