Az adás minden boldogság, sőt minden élet alapja, mert kapcsolódni másképp nem lehet, mint adva és elfogadva, valóságos csoda, ami azonban meglehetősen nehéz, ha mások nem akarnak tőlem kapni. Ismered? Én igen. Amit végig kell ilyenkor gondolni – sőt nem is végiggondolni, hanem őszintének lenni magunkkal –, hogy valóban nem akarják a nagyszerűt, amit adok, vagy nem elég nagyszerű, mert nem elég érthető, és így nem elég hozzáférhető, esetleg egyáltalán nem is nagyszerű számukra, amit én annak gondolok. Nos? Legfontosabb kérdés. Szerinted melyik? Nekem évek óta tapasztalatom, hogy ha mások nem akarnak kapni – vagy nem úgy és nem annyit –, akkor az utóbbi a helyzet: nem elég jó, amit adok. És ha ezt megengedve változtatok, amint elég jó, azzal arányban akarják is mások. Amivel kapcsolatban számomra nem csak a mások hülyézése helyetti belső szembenézés, de a szétválasztás is nagyon fontos már jó ideje, hogy tehát NEM engem nem akarnak. Hanem azt, amit adni próbálok. Felszabaditó ez. Nem Te vagy rossz, ha “Ő” vagy “ők” vagy “senki” nem akar. Mivel mást és másképp is tudsz adni. Az elutasítás soha nem jelenti, hogy Te ne volnál jó, hogy Téged ne akarnának. Nem. Csak azt, amit és ahogy épp adsz – és ezen hatalmadban áll változtatni. Mindig. Ami persze nehéz azok felé, akiknek évtizedes meggyőződései, mert egy korábbi működésemről saját (kellemetlen) élményei vannak velem kapcsolatban, fontos megengedni, hogy eleinte képtelenek látni, mert más képet néznek, egy régebbit. És ez rendben is van, mert ők azt ismerik. Velük nem kell foglalkozni, ott nem fog az adás azonnal menni, nem ott kell az adás először menjen. Hanem élet-fordulók idején idegenek, új közösség alkalmasabb mérce. Szülők, testvérek és ex-élettársak a sor legvége, meglátnák majd ők is, sokkal könnyebb lesz, amikor már mások szemében láthatnak: NE nekik próbálj adni, NE velük foglalkoz! Nos? Mi adsz, kiknek?? Mi elég fontos, hogy áldozatot is vállalj érte – minden más menni fog, ha csak erre válaszolsz?!
*
Tanító körútján Jézus az ő városába, Názáretbe érkezett, és ott tanított a zsinagógában. Hallgatói csodálkoztak, és így beszéltek róla: „Honnan van ennek a bölcsessége és csodatevő ereje? Hát nem az ács fia ez? És nem Mária az anyja? Nemde Jakab, József, Simon és Júdás az (unoka)fivérei? És nem itt élnek-e közöttünk az (unoka)nővérei is? Honnét vette hát mindezt?” És csak botránkoztak rajta. Jézus erre így szólt: „Sehol sem becsülik kevesebbre a prófétát, mint szülőföldjén és otthonában.” Hitetlenségük miatt nem is művelt ott sok csodát.
Mt 13,54-58
Öröm, ha megosztod!
