Egy időben falakba ütköztem, nőkkel való kapcsolataimban, rendszeresen – és teljesen mindegy, hogy ő nem bízott eléggé, vagy én nem voltam elég türelmes. Mindegy. Mert csak az eredmény számít, a lecke, minden ismétlődés esetében, Continue Reading
Egy időben falakba ütköztem, nőkkel való kapcsolataimban, rendszeresen – és teljesen mindegy, hogy ő nem bízott eléggé, vagy én nem voltam elég türelmes. Mindegy. Mert csak az eredmény számít, a lecke, minden ismétlődés esetében, Continue Reading
Az adás nem a másik felé nyit meg. Egyáltalán. Sőt, nem is az adás nyit meg, hanem a figyelem, hogy a másikra, tehát kifelé, tehát nem magamra figyelek. Ez nyit meg. Az adás csak okozat. És a megnyílás sem a másik felé történik. Ellenkezőleg. Continue Reading
„Forradalom van, itt és most, utcai harcok, ugyanúgy, és fiatalok, és lelkesedés, és Hősök, és igen, emberek halnak bele, ugyanúgy, most is – csak mindez most belül zajlik. Az Önfelvállalás Forradalmát éljük, BELSŐ személyek dulakodnak, élnek, halnak. A legkisebb királyfi és királylány gyermeki Bátorsága, Bizalma, Hite feszül a Minták, a Félelem, a Látszat megszokása, a biztonság illúziójának húgymeleg idillje ellenében, sőt, Continue Reading
Na jó, nem bírom ki … „soft opening” a la Ocean’s 13, „egyik nap még nem volt, és ma már van” … tehát … örülnék visszajelzéseknek az Én Vagyok Ügy két új hajtása dolgában Continue Reading
A félelem legyőzésének két módja van. Nagy levegő és márpedig megteszem, sőt, ha egyszer nem volt elég, akkor újra és újra és újra, míg a félelem el nem múlik, vagy addig szenvedek míg már nem bírom tovább, és persze, hogy utolér, amitől rettegek, „magától” megtörténik. Continue Reading
Látom a nőket, sőt a Nőt, és nem csak őt, akire ránézek épp, bele, és aki pontosan érzi ezt, és bizsereg tőle, mert azt hiszi, neki szól, hogy felfedezték, végre, hogy csakis Benne. Nem. Minden nőben látom. A Nőt. Continue Reading