Ez az írás csak előfizetőknek látszik. Igen, tudom, hogy nem volt még ilyen, új korszak, aminek oka, hogy elindult az Önfelvállalás Játék oldal, ott is csak tagok láthatják, tehát itt sem tehetem csakúgy ki. Másrészt nyilvánvalóan motiválni szeretnélek ezzel, hogy csatlakozz, ott vagy itt, megfigyelésem, hogy kíváncsi arra vagyok, ami vonz, tehát amire kíváncsi vagyok, az nekem érték, mert ott új tapasztalat, benyomás, impulzus vár, jó tehát, ha teszek is érte, sőt, amiért nem teszek az mégsem igazán érték, tehát akár hagyhatom is.
: )
Ami nem jelenti, hogy ezentúl minden írás előfizetés mögé kerül. Bár, jéé, akár jelenthetné, ha nagyon követekezetes akarnék lenni, de mégsem, mert látom, értem, hogy megszoktuk, hogy kapjuk, ingyen, mert hirdetők fizetnek azért, hogy én ingyen olvashassak. Másrészt az a modell nekem nem szimpatikus. Mert ott a tartalom szerzőjét nem arra ösztönzik, hogy amit ő maga előállít az a lehető legjobb, legértékesebb legyen, hanem csak arra, hogy mindegy hogy hogyan, de szemeket, kattintásokat vonzzon, akár csak egy címmel is, akár túlzással, hazugsággal is, ami a modern újságírás nagy csapdája, amibe én itt nem akarok belelépni.
Bejegyzés pedig alább
Igen. Néha büntetem magam. Önkielégítéssel. Amolyan minden mindegy, már, úgyis teljesen kilátástalan, mármint annak tűnik épp, akkor odacsapok, ezzel is, ami a teljes nihil legaljára visz aztán le. Az ópium lehetett ilyen. Másrészt tudom, hogy szabad. Már. Már nem úgy élem meg, hogy bűn, mint ahogy régebben megéltem, írtam nemrég erről, hogy szabad, viszont az ma is nyilvánvaló, hogy milyen fantasztikus energiapocsékolás. Különösen, amikor sorozat lesz belőle, ahogy Eszti is írta, 3-4 egymás után, míg erőm nincs több, egyáltalán semmi, opálos, semmibe révedő tekintet, végem, totál nihil. Érdekes ez. Különösen azért, mert amikor szeretkezem, akkor egy ideje már nem törekszem orgazmusra. Előfordul, de nem cél. Szeretem a derűs, energetizált, folyamatosan töltő, áradó, atomreaktor állapotot, erről is írtam, amibe szeretkezés közben kerülök, de önkielégítés esetén ez alig megy. Nagyon más. Önkielégítve szétcsapom magam, a fel nem használt energiát pusztítom, ami, igen, félelem okán maradt benn. Hmm. Ez is érdekes, hogy végül a félelmem az oka az önkielégítésnek. Mindig volt, lett volna valami, aznap, amit megtehettem, amibe belevethettem volna magam, napi feladat, kihívás, de meghátráltam, nem indultam el, otthon maradtam, visszafordultam, nem tettem ki, és így feszít, belül, engem. Na és EZ az önkielégítés oka, amint a szexfüggésé is, hmm, arról is írok majd. Az önkielégítés akkor gyakori az életemben, amikor rejtőzöm, és semmiféle igényem nincs rá, amikor bátran, előre, a napi feladatot megtámadva és elvégezve érek derűs, nyugodt, fáradtsággal a nap végére. Érdekes ez. Összhangom hiányával áll arányban a felesleg, ami ebben a formában távozik, és igen, nyilvánvalóan sokkal jobb, hogy így, mint ha agresszió lenne az eredmény.
Hogy akkor tehát elakadás-e végül, ahogy a címben szerepel? Nem. Csak az életem része. Elfogadom.
Öröm, ha megosztod!
