Jó ezt megérteni. Hogy senki nem jókedvében bunkó. Nem. Hanem az emberek mindig zavarukban azok, mégpedig a zavar mértékével arányban. Continue Reading
Category / Önfelvállalás
A bűn valójában „csak” gyávaság.
Az ember magára neheztel és magának bocsát meg. Végül. Valóságosan van így, hogy semmilyen nagyobb, külsőbb, felsőbb hatalom nem tart bűnöket nyilván, végképp nem ró fel, hanem én magam tudom, én magam szégyellem, míg aztán végül Continue Reading
Nem vagyok mester.
Igen. Fontos előbb a saját gerendával foglalkozni, hamarabb tűnik mások szeméből is. Így van. Mármint kisebb lesz. Kevésbé vagyok érzékeny rá, kevésbé Akarom a másikéból a gerendának tűnő akadályt kivenni, azzal arányban, ahogy a sajáttal haladok. Másrészt nem tűnik el. Ettől még. Continue Reading
Fény vagy árnyék.
Soká nem értettem István királyt. Hogy politika, hogy nyugat az irány, hogy Koppányt le kell győzni, azt igen, de hogy ez a Máriának felajánlás micsoda, azt nem. Országot, Máriának, miért? És pláne mért kellene ez engem érintsen, Continue Reading
Először érd el!
Add el mindenedet! … Konkrét utasítás, és én értem, de nem tartok ott. Fontos ez nekem. Éveket pózoltam abban, hogy számomra anyagi dolgok már nem érdekesek, de nem volt igaz. Ellenkezőleg. Continue Reading
A katolikus egyház Téved.
Aki rendszeresen áldoz, örökké élni fog? Nem. Egyértelműen nem, ennyitől még bizonyosan nem. Felelős vagyok, tehát mondanom kell, a vasárnapi reggeli mise prédikációja közben pötyögöm ezt itt, a Tihanyi Apátságban, hirtelen felindultságból, hogy NEM, Continue Reading
Hála a fekete bárányoknak.
Nehéz a kilencvenkilenc között állva nem irigykedni arra az egyre, akit megtalálva ünnepelnek épp, keveset foglalkozunk a tékozló fiú testvéreivel. Akik jók. A kilencvenkilenc. Jók és unalmasak. Continue Reading
Imádkozz!
Ha eléggé megszorítják, minden ember imádkozik, minimum hátha működik alapon, és ez számomra nagyon érdekes. A pont, ahova az ember ilyenkor eljut. Valamint, hogy „működik”-e. Hmm. Continue Reading