Érdekes dinamizmus ez, és valóban pontosan így van, hogy az embernek pihenni olykor muszáj, amitől jobban lesz, majd annál nagyobb lendülettel tér a cselekvésbe vissza, mert a szíve másokon megesik – mert a szívünk egymáson pontosan azzal arányban esik meg, amennyire jól vagyunk. Continue Reading
Az egyén sikere, gyógyulása boldogsága – ez a megfigyelésem – a közösségen múlik. Hisz magában, igen, de mások is hisznek benne, kell hozzá az is, mások hitével ellentétben eredmény, áttörés, csoda nem lehetséges. Ezért mondtam, hogy akarva nincs siker, akarással nem lehet meggyógyulni. Continue Reading
Erő ment ki belőle. Pontosan érzi. Másrészt a lányt ettől függetlenül ébreszti álmából fel, mert az Ő kapcsolata tökéletes, tehát az Ő hatalma korlátlan, az Ő ereje végtelen. Mi nem tartunk itt. Én semmiképp. Ami tehát azt jelenti, hogy nekem folyamatosan KELL az erőmre figyelni, mert az egyensúlyom a kapcsolatom ingadozása okán nem tökéletes, hanem tökéletlen, […]
Nem kézrátétel, sem nem csoda, sem vallási megszállottság – hanem az értelmemet.
Voltál megszállott? Én igen. Continue Reading
Volt már, hogy bolondnak néztek? Akkor jó. Ugyanis a válságok megoldása valóságosan csakis az, hogy az ember eszét veszti. Continue Reading
Éveken át folyamatosan vágytam, hogy emberek terjesszék azt, hogy ki vagyok. Pontosabban talán nem is. Nem azt, hogy ki. Hanem, hogy vagyok. És az üzenetet. Hmm. Az üzenetetet, és hogy honnan – tőlem(!) – jön… aztán valami történt. Continue Reading