Hogy várod az Úr angyalát? Én is. De csak nem jön… legalábbis ilyen nyilvánvaló módon, ahogy Máriához, hozzám így nem. Másrészt, Continue Reading
Hogy várod az Úr angyalát? Én is. De csak nem jön… legalábbis ilyen nyilvánvaló módon, ahogy Máriához, hozzám így nem. Másrészt, Continue Reading
Családfa. Fontos? Ugyan… magam ura vagyok és azzá leszek, amit magamból kihozok. Vagy mégsem egészen? Continue Reading
Érdekes a bizonyosság abban, hogy az ember elhamvad. A nyugalom. Végül. Ebben. Hogy minél inkább a dolgát teszi egy ember, annál nyugodtabb abban, hogy a fény végül felmészti a gyertyát, aki vagyok – annál kevésbé akar örökké élni. Megrázóan Continue Reading
Miért olvasol engem? Hoppá… fura egy kérdés, akár meglepő is, de pontosan nagyon fontos, minden cselekedtünk kapcsán: miért csinálom? Rabja vagyok csak annak, ahol ezt nem teszem fel. Nos? Miért olvasol engem? Segítségül szívesen elmondom, hogy én miért Continue Reading
Várjuk az Istent, sőt, egymást várjuk a mindennapokban, folyamatosan, és aztán egyszercsak jön, a másik, a lehetőség, az ügy, a társ, a hívás, lenyűgözően megdöbbentő, csoda szinte már, és mégis eljön, itt van, de ezzel még nincs a történetnek vége, mert beengedjük-e. Ami él, közeledik, ami nem közeledik, meghal. Ezt látom. Continue Reading
Ta hányan vagy? Nekem gyakori élményem, hogy ketten. Continue Reading
Olyan nagyon érdekes, hogy mennyi mindent tehet az ember, és mennyire csakis a csinálás után, tapasztalva tudja az esetek messze túlnyomó részében meg, hogy ennek volt-e valóban értelme. Continue Reading