Szeretve lenni. A legnagyobb dolog, mindannyiunk vágya. Lassan fedeztem fel, hogy amennyire én szeretek, amennyire én szeretet gyakorlásában vagyok, annyira szeretnek engem mások, lehet engem szeretni, pontosabban nem is, Continue Reading
Szeretve lenni. A legnagyobb dolog, mindannyiunk vágya. Lassan fedeztem fel, hogy amennyire én szeretek, amennyire én szeretet gyakorlásában vagyok, annyira szeretnek engem mások, lehet engem szeretni, pontosabban nem is, Continue Reading
Ha a nő a problémát próbálja helyettem megoldani, akkor az az élményem, hogy hülyének néz, miközben azzal meg nem foglalkozik, amire igényem lenne. Continue Reading
A világ van. Ma. Most. Van, ahogy van, és nem akar ezen változtatni. A világ összességében nem akar. Hanem viszont a világot alkotó egyének közül néhányan, állításom szerint a többség viszont igen. Continue Reading
Szőlőtő és szőlővessző, igen, vagyunk, szép kép anyák napjára, de ennél sokkal többet, mert meghaladhatatlan beágyazottságot jelent, konkrét, kőkemény hierarchiát, ahogy az anyát úgy a tövet sem haladhatom meg, Continue Reading
Soká volt számomra furcsa, sőt nevetséges a munka ünnepe, azonban egy ideje az egyik legnagyobb. Ünnep. Ez. Hogy Van Dolgom, és tehetem, hogy ezáltal résztvehetek az össznépi játékban, közösséghez tartozom tehát, pontosan a tevékenységem, a munkám által, mert az igazi közösségem az, azok, akikkel az Ügy közös, akikkel együtt dolgozunk. Nem volt mindig így. Sőt. […]
Amire, akire az emberek hallgatnak. Az igaz. Értve ez alatt, hogy jó, tehát időszerű, és jól is van csinálva, tehát megfelelően érthető. Amit senki nem követ, pedig nem az. Continue Reading
Nincsen mindig meg. A belső hang, a bölcs, a király, abszolút nem, nekem semmiképp. Olykor visszavonul. Mert elüldözöm. Continue Reading