Kel a nap. Felhők mögött épp, de kel. Meleg és fényes, még ha alig látszik is, és pontosan így vagyok én a „céllal”. Lenyűgözően messze van. Olykor látom, máskor nem, és nem csak felhők miatt, hanem mert periodikusan én is forgok közben, a világgal együtt, körbe és körbe és körbe, járva az Utat, miközben a vágyott „cél” nehezen felfoghatóan más szférában, mert az égben van. Continue Reading






