Sokan mondják, hogy találkozzunk félúton, azonban ez lehetetlen … félút nincs, hiszen, ha lenne, már közelebb mentünk volna egymáshoz, már nem lenne köztünk a távolság, a szakadék … a félút tehát a szakadék közepe, egy pont a levegőben, a semmi … és sokan próbálnak ott találkozni, mégis … kompromisszumnak hívják, ami lényegileg ömagam megerőszakolása, és ezzel együtt álló elvárás arra, hogy a másik is „mindent megtegyen”, tehát megerőszakolja magát … másrészt mégis jó megpróbálni … mert a félút, tehát a kompromisszum értéke, hogy elképesztő erőfeszítés, mert kötelek és/vagy hídépítők kellenek hozzá, és ha meg is oldjuk is instabil, hiszen függőhídnál többre aligha tellik, mozog, folyamatosan, kötött, gyorsan errodálódik, áthaladásra bár alkalmas lenne, a két part között, de egy sátor, pláne ház már nem fér el rajta, és ha mégis megpróbáljuk felhúzni akkor idővel bizonyosan leszakad … no és ezért JÓ a félút … mert így tapasztaljuk meg, hogy nagyon-nagyon nehéz elérni, ha sikerül is ideiglenes, és végül teljesen elkerülhetetlen a zuhanás, a szakadék alja, az abszolút mélypont … ráadásul ez minden téren így van, párkapcsolat, munka, bármi … és ez minden téren nagyszerű … mert bele KELL zuhanni, hogy elengedjem a vélekedésemet, hogy lehetséges, csak és kizárólag a szenvedés tud erre rávenni, tehát például ezt itt olvasgatni is felesleges, hanem NYOMÁS hidat építeni a vágyott túlpart felé, találkozzatok félúton, meg KELL próbálni … Continue Reading
Category / Nőknek
Meddig van értelme?
Gyakori kérdés felém, hogy meddig van értelme … valaminek … legyen az munka, párkapcsolat, bármi … tapasztalatom, tehát válaszom, hogy amint gondolkodni kezdtem valamin, már nincs … mármint az nincs, amin gondolkodom, már NEM az van, már nyilvánvalóan más a valóság, mint ami arról bennem pörög … így tehát ha gondolkodom, akkor már értelme sincs … mármint a gondolkodásnak nincsen értelme … hanem aminek viszont Van, az a Mit tennék, ha nem gondolkodnék – avagy: Mit tennék, ha nem félnék kérdés … és akkor TENNI … azt … Continue Reading
Mesterem, akiről gondoskodom.
A világ Törvénye a kiegyenlítés – az emberi kapcsolatok Rendje, hogy a tanítvány is Ad … mindig … így vagy úgy, de „fizet”, csak akkor tanulhatok, csakis azzal arányban … akiről tehát gondoskodom, Mesterem, valamilyen tekintetben, nagyobb nálam – aki pedig rólam gondoskodik, aki nekem Ad, Tanítvány … helyes tehát hallgatnom arra, akiről gondoskodom, bármilyen paradoxnak is tűnik – és helyes, ha gondoskodom arról, akire hallgatok … tudom, hogy fura, de így Van … a Nő Mestere a Gyermek, a Férfié a Nő … akinek gondját viselem, akiért anyagi téren felelősséget vállalok, Tanít, Szolgál, Alkot … engem … a beosztottak Mestere a Vezető, a Férfi … ugyanígy … a Mester, aki jobban Tud – nem többet, hanem jobban … ugyanis NEM tud, mármint kevésbé hiszi, hogy Tud, kevésbé okoskodik … hanem a Rendben áll benne, jobban, szellemi, lelki téren, a megadás nagyobb benne, ennek eredménye az Erő, a Nyugalom, a Derű, ami a Mesterek, tehát, igen, a Gyermekek sajátja, a Spontaneitás … Continue Reading
The Ego Show #1
Az Egó Show első vendége Joós István, ember, akivel arról beszélgetünk, hogy mi is ez az Ego Show, mért épp ez a neve, és mért is ír ő, és mért ad elő, és mért újít időről időre, honnan az Én Vagyok, szerinte miért releváns ez másoknak, miért olvassák, hallgatják őt egyre többen, végül, hogy szerinte lehet-e, hogyan lehet megszabadulni tőle, mi a taktika, a trükk, a Lépés, ami a függések eloldását lehetővé teszi … a jó hír, hogy Van.
: )
Podcast: Embed
Játékszerek Vagyunk.
Sejtem, Aki Vagyok, igen, egyre Világosabb – de a Nőnek konkrét víziója van rólam … ahogy nekem az Ügyről, ami a közös dolgunk a világban, neki rólam Van, éppen úgy … hogy én pontosan Ki Vagyok, tehát, hogy az Ügyben, amit rég érzek, ahová el KELL együtt jussunk, abban én hogyan … mint a mesebeli próbák, hogy Mit akarok, tudom, de hogy pontosan Hogyan álljak bele, Hogyan csináljuk meg – az a Nőnél van … sőt … az csak a Nőnél van meg … ezt értem azon, hogy LÁT engem … Engem Lát és, igen, magát bennem … eszköze vagyok, tehát, hordozója az ő „nagyságának” … amint nekem eszközöm, az én „nagyságom” hordozója az Ügy, a Küldetés, a Közösség, amit szolgálok … hangszerek vagyunk és Művészek … az én hangszerem a Közösség, és én a Nőé … Vagyok … hangszer, akin a Nő játszik … rajtam … amint én pedig másokon, a Közösség tagjain, mindazokon, akik rám támaszkodnak … a Nő, az Igazi, belém simul, teljesen … NEM mellettem van, a párkapcsolat tévedés – hanem bennem, Bölcsesség, Erő, Borda … így vagyunk egység, és így játszik rajtam … észre sem veszem, csak történik, és egyszerre JÓ, minden, és nagy vagyok és erős, és bármire képes … hihetem, hogy magamtól, de nem … ez a Nő hatása rám, a Nő művészete, a Nő ereje, Continue Reading
Júdás a magányos férfi.
Júdás személye nagy titok, mert Jézus ellenpontja, az önfejű, az ÉN akaratom legyen meg, a mindenség rendjéből kiszakadt férfi … példa, kis p-vel … totálisan érintve érzem magam tehát, általa is – érdemes megvizsgálni … tudjuk, hogy kritizálta Máriát, „méltatlankodott” … „Mért nem adták el inkább ezt az illatszert háromszáz dénárért, s mért nem osztották ki a szegények közt?” … ám a jótékony szerep csak póz, hamis … „nem azért mondja mintha a szegényekre lett volna gondja, hanem mivel tolvaj volt: ő kezelte a pénzt és elsikkasztotta a bevételt” … Jézus rászólt, lásd tegnapi írás … aztán elment a főpapokhoz, maga ajánlkozott … harminc ezüstpénz, előre, egy rabszolga ára … és azt is tudjuk, hogy Jézus ezekkel a szavakkal küldi az utolsó vacsorán … „Tedd meg hamarosan, amit tenni akarsz!” …
Continue Reading