Hogy a Nő Dolga végül a Férfi, évek óta irogatok erről, Bízni, sőt Hinni benne, támasztani, megtartani, segíteni Őt, amihez fontos részletként időszerű most hozzátegyem, hogy nem, NEM bírodod egyedül el! A nő NEM bírja el a Férfit. Lehetetlen. Continue Reading
Év végén a következőt kémlelni csábító, de tapasztalatom szerint hasznosabb picit visszafelé. Nézni. Legelső gondolat bennem a hála. Continue Reading
A művészet szolgálat. Kell legyen. Az igazi művész átadni próbál, valamit, amit tud, még ha talán sosem fejezte még ki. Fényt. Ellentéte ennek a sötétség, ami az alvás, majd az ébredést azonnal követő purgatorium sajátja, ahova az ember tisztulni kerül, a démonaival szembesülni, szabadon őket ezért kell engednie, hogy rájuk nézve megérteni esélye legyen. Magát. Continue Reading
Karácsony a fény ünnepe, ami minden ember legnagyobb vágya, a fény, tehát Boldogság, ezért a legnagyobb ünnep Karácsony, és … szerintem … a legkevésbé megértett. Ugyanis a fény NEM jön magától. Continue Reading
Hogy vagy? Én rosszul. No nem nagyon és nem igazán, de mégis. Hónapok óta tisztul a kép, hogy tovább az új évben hogyan, és merre, korszakváltás előtt állok, ismét, és értem, és lelkesít nagyon, Continue Reading
Nomen est omen, minden téren, tehát, igen, a Nagyobb irányában is: a név kifejezi a viszonyt. Hmm. Rácsodálkozás ez most, hogy Continue Reading
Puszta. Hmm. Igen. De miért a pusztában beszélt? Érdekes ez, nem gondolkodtam még rajta… Continue Reading
Nehéz. Ez. A tömeg. Hogy mennyire elképesztően sok ember van mennyire elképesztően rosszul, nehéz nem akarni segíteni nekik. Nehéz úgy, hogy pedig tudok. Hogy napi tapasztalatom ez, tehát tudom, hogy tudok, segíteni, konkrétan és gyakorlatilag – ez a legdurvább – Continue Reading
Igen. Tudom, hogy úgy tűnik, hogy a fiatalokat meg kell menteni – a világtól, olykor maguktól – de nem. Részben nem kell, részben nem lehet. Continue Reading