Tettek által ébredünk igazságra, igen, az Igazság tettekben kifejezése az egyetlen valódi Út, a boldog élet kulcsa, de olyan nagyon nehéz ez. Sőt. Kemény. Ugyanis nem a helyes a kérdés, az esetek nagy részében, mert a zsigeri, legbelső érzés pontosan mutatja, hogy a helyes mi, hanem a nehéz a helyeset meg is tenni. Hmm. Életet másokért adni csakis jókedvvel lehet. Máshogy nem. Kínlódva, vonakodva, fogathúzva szeretni, segíteni, ölelni, követni, vezetni, nevelni, imádni NEM az. Hanem póz csak. Nagyon fontos ez. Hogy póz csak minden, ami nem jókedvű. Tett vagy nemtett, egyaránt jókedvű, ha igaz. A nehézség, hogy ettől még lehet nagyon-nagyon nehéz. Tenni. Vagy nemtenni. A felszínen lehet nehéz, kellhet nagylevegő hozzá, de legbelül Derű kell legyen, könnyed és játékos, daloló szinte, csakis ahhoz érdemes nagylevegőt venni, amivel kapcsolatban legbelül daloló derű Van. Más néven: Szeretet. Így értendő, hogy a „szív vádol”. Amikor derű, tehát szeretet nincsen, amikor magammal, a legbelső igazságommal nem vagyok összhangban: hely-telen a tett. Míg másrészt nincsen belső disszonancia, amikor igen, amikor hely-es, tehát időszerű. A tett vagy nemtett. … Mikor tehát a Nagyobb Akarat eszközeként igazából döntést sem hozok, hanem megengedek, megvalósítok „csak”.
–
Szeretteim! Kezdettől fogva azt a tanítást kaptátok, hogy szeressük egymást. Ne legyünk olyanok, mint Káin, aki a gonosztól volt, és megölte testvérét! De miért Ölte meg? Mert cselekedetei gonoszak voltak, testvérének tettei viszont igazak.Ne csodálkozzatok, testvéreim, ha a világ gyűlöl titeket! Tudjuk, hogy a (lelki) halálból új életre keltünk, mert szeretjük testvéreinket. Akiben nincs szeretet, az (lelki) halálban marad. Aki pedig gyűlöli testvérét, az gyilkos. Viszont tudjátok, hogy egyetlen gyilkosnak sem lehet része az örök boldogságban. Abból ismerjük meg (Isten) szeretetét, hogy életét adta érettünk. Nekünk is életünket kell adnunk testvéreinkért. De megvan-e bennünk az Isten szeretete, ha azt látjuk, hogy valamelyik testvérünk szükséget szenved, és elzárjuk előle szívünket, pedig módunkban állna, hogy segítsünk rajta? Szeretteim, ne csak szóval és beszéddel szeressünk, hanem tettel és igazsággal! Erről ismerjük fel, hogy az igazságból valók vagyunk-e, és így nyugtatjuk meg szívünket Isten előtt. Ha a szívünk vádol is minket valaminek Isten nagyobb a szívünknél, Ő mindent tud. Szeretteim! Ha a szívünk nem vádol, akkor teljes bizalommal lehetünk Istenhez.
1Jn 3,11-21
Öröm, ha megosztod!
