A hitem – értsd világgal harmonikus, eredményes és sikeres emberi működésem – legnagyobb, sőt egyedüli akadálya az akaratom. Rég figyelem már, pontosan tudom, és mégsem áll hatalmamban döntéssel elhagyni ezt, “legyőzni magam”, mert az szintén csak én volnék, szintén csak akarat lenne. Hanem Continue Reading
Tele vagyok konkollyal. Máig. És olyan nehéz ezt elfogadni. Még mindig. Mert bennem a kényszeresen túlteljesítő, mert tökéletességet azonnal vágyó, azt arrogánsan ma megvalósítani próbáló személyiségrész aktívan próbálná most, rögtön, írmag nélkül gyomlálni. De NEM szabad, sőt önpusztítás a konkollyal túl sok időt tölteni… Continue Reading
A szenvedés rossz társaság eredménye.
Fontos felfedezésem, hogy nem lehet egyedül megszállottnak lenni, hanem a megszállottság, tehát az élet útján való szélsőséges eltévelyedés mindig rossz közösség eredménye. Sok száz eletút alapján álló megfigyelésem, hogy aki ma rosszul van, az rosszul választott valamikor korábban, a könnyebbik utat, a változtatás nehéz tettei helyett az egoja háborgó ellenállását erősítő gondolatokat, közeget, embereket, és ezek azóta is visszatartják. Aki rosszul van, Continue Reading
A megoldás nagyon egyszerű végül: add másoknak, amit kapni szeretnének Tőled! Valóban. Mely első szabályt két alpont árnyalja: Continue Reading
Mintha Jézus meglepődne a százados válaszán. Nagyon érdekes ez. Menni akart, azonnal indult volna, és az ember rászólt, hogy ne fáradjon, fel se keljen akár – elég, ha csak mondja. Mintha nem tudta, nem hitte, így tanulta volna… Continue Reading
Aggódom olykor, tehát… helytelenül szolgálok. Ez van. Aki aggódik, az bizonyosan helytelenül szolgál, különben nem aggódna. Continue Reading
Siker? Nincs.
Legfontosabb megértésem az utóbbi időben, hogy végül csak munka van. Tehát siker – értve ez alatt a beteljesült nyugodt élvezetét az életnek –, az nincs. Az ember nem érkezik meg, hanem egyensúlyt talál az úton. Döbbenetesen nagy különbség ez. Continue Reading
Szeretem ezeket a jézusi tanácsokat, de rég és fájón hiányzik valami belőlük – most meg tudom végre fogni: a hogyan. Szeressem felebarátaimat, persze, igen, értem… de hogyan? A jó hír, hogy közben rájöttem. Magam miatt. Minden tanácsa igaz, és Continue Reading
Magamtól félek. Erre jöttem ma rá. Hogy semmi más nincs, amitől félni lehetne. Egyedüli félelmetes saját magam, az én döntéseim, ami legbelül bennem lappang. Mert nem tudom megoldani. Magam. Tizenöt éve dolgozom ezen, és mára nagyjából békém van. Nem tudom megoldani magam, és nem mert béna vagyok, hanem mert nem lehet. Ember vagyok. Tehát sár is. És emberként mindig maradok is. Sár. Is. Tehát Continue Reading
Érdekes dolog a maggal, hogy átveszi a földet. Mármint nem úgy általában a Földet, hanem konkrétan a termőföldet, amibe az ember lelkében érkezik, amiben nő, ami soká nyilvánvalóan fontosabb, mint a mag, amíg a jövő reménysége még bontakozik csak. Egy ponton ez átfordul. A kép többé nem Continue Reading